Megoszt a sors

Bal fülembe súgod
meg ne hallja a jobb
hogy lehet erény bűn
mindeneknél nagyobb
a silány eminens
ki semmihez se ért
ha megfekteted őt
főúri-kedvedért

Jobb szemembe nézel
ne lássa meg a bal
hogy zuhan le az ég
rút ásatagokkal
mímel robajt a csend
s kelt csendet a robaj
hol az öröm is sír
kacarászik a baj

Kezem lábam szívem
látod mivé tetted
kettészakítottál...
így nem szerethetlek
földbe döngölt átkot
terem itt a róna
mintha fent sötétség
lent meg fény volna