Valamikor régen szépen hegedültem,
a zene szárnyain messzire repültem,
olyan volt a vonóm, mint egy varázspálca,
húrokat rezgető, apró manók tánca.
Elbűvölt felbúgó, édes-bús zenéje,
bánatos szívemnek titkos szenvedélye.
Eggyé váltam vele, a lelkem énekelt,
amikor játszottam, semmi sem érdekelt.
Gyere vissza újra, felsíró hegedű,
amikor az élet fájóan keserű,
vigasztald meg lényem, játszd el újra nékem,
legyen a régi dal végső reménységem...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése