Most már, hogy növekedik a naplóm, egyre jobban kell rá vigyáznom, mert ha elveszik, hát nem tudok visszaemlékezni felnőttkoromban, és ha egy felnőttnek nincs gyerekkora, az csak félember. Ezért úgy döntöttem, a szolgálaton kívüli kémény alsó lyukába teszem, ahol az a kis betonajtó van. Beleteszem egy nejlonzacskóba, hogy ne legyen koszos. Most, hogy ez eszembe jutott, egész megnyugodtam.
Nálunk ma kitört a gyász. A mama öccse felügyelet nélkül maradt, és mégis megpróbálta a repülést. Felmászott a hídra, és onnan indult. Akik látták, mesélik, hogy széttárta karjait, és csapkodott velük. Ment is neki, de eltévesztette az irányt, és lefelé száguldott. Gondolom, a víz felett akart csinálni egy kanyart, és vissza a hídra. Na ez nem sikerült neki, belecsapódott a vízbe, és eltűnt. Persze ha előre tudja, vízimadárnak hitte volna magát, és nem történt volna ami történt.
A nagyi és a mama oda voltak, a nagyinak ez volt az egyetlen hülye fia. Most venni kellett fekete ruhákat, ami azért nagy baj, mert nincs rá pénz. Be kéne festenünk meglévő holmikat, de ha a temetésen esne az eső, folyna le a fekete festék. Mondta a mama.Azt hinnék a gyászolók, ördögök vagytok- mondtam, de már meg is bántam, mert a nagyi felháborodásában hozzámvágta a papucsát. Az pedig nem semmi, mert vastag fatalpú jószág, és igen nagyot tud ütni. Ezekkel szokta agyondobni a csótányokat, még egyik sem élte túl.
Az én karomra is felszereltek egy fekete szalagot, és igyekeztem az alkalomnak megfelelni.
Fene rosszkor jött ez a haláleset, Lulu kapott egy görkorcsolyát, és azt próbálgatták az úttesten. Gyászban nem illik korizni, így csak néztem fájó szívvel az eseményeket. Megtörtént a temetés, elég sokan eljöttek. Beszélt a pap, elmondta, hogy Istenfélő jó ember volt, nem említette hogy hülye is volt egyben. Utána az egész kompánia elvonult a kis piszkosba, az egy vendéglő- ott volt a halotti tor. Húsleves volt, meg csülökpörkölt, meg savanyúság, meg torta.
Nagyi úgy zabált, azt gondoltam bánatába, öngyilkossági szándékból teszi. Aztán kezdődött a borozás, Lulu apja berúgott, felmászott az asztalra, és disznó katonanótákat énekelt. Mindenki ordítva röhögött rajta, és tapsolt. Többen táncolni kezdtek, hárman össze is verekedtek. Egész jó kis muri kerekedett a gyászból.
Kár, hogy nincs több bolond családtag, időnként jól jönne egy halotti tor.
A kabátzsebembe kiloptam a fiúknak tortát, nagyon örültek neki. Persze összenyomódtak, de sebaj, kézzel tömték magukba, mert evőeszközt nem tudtam szerezni. Többé nem kell látogatni a dilibe, és ez azért megkönnyebbülés.Most már lefekszem, mert dög fáradt vagyok, csak azért álltam neki írni, nehogy holnapra elfelejtsek apró részleteket, és majd felnőtt koromba dühöngjek, hogy nem tudok visszaemlékezni, mert hiányosak a részletek. Az, hogy újólag a kéményben tartom a naplómat, nem gondoltam, hogy ilyen biztonságérzetet okoz. Egészen meg vagyok könnyebbülve.
Na, a pálinkásbutykot kiengedték az elvonóról. Nem látok rajta semmi változást. Ugyan olyan gebe és csapzott mint egy kóbor kutya. Most állítólag nem iszik, de ki tudja hány órát tud szárazon maradni. Lehet, hogy így öli ki magából a bacilusokat, meg a mindenféle rovarokat.
Rózsimama vett csirkéket a piacon. Az udvar sarkában csinált egy karámot csirkedrótból, oda rakta be a tyúkjait. Mind a hármat. Már aznap kezdte Pimpibácsi a balhét, üvöltözött, hogy baromi csirkebűz megy be a lakásába, így nem lehet élni, ez nem a tanyavilág. Aki ekkora paraszt, az költözzön el a francba, mert itt emberek laknak, és nem csirketartó állatok.
Rózsimama ezen rendesen felkapta a vizet, lerohant egy jókora pajszerrel, amit még a bútorszállítók felejtettek ott hajdanán, úgy hadonászott vele mint egy dühödt lovas a kardjával.
Pimpibácsi érzékelte, ennek fele sem tréfa, és beugrott a lakásába. Éppen jókor tette, mert a neki szánt csapás az ajtaját érte, akkorát durrant mint a fene, jól meg is sérült a fa.
Rózsimama még a leandert is az ajtóhoz vágta, a vén szaros meg lehetett ijedve, mert az ajtó védelmében nagyon kussolt. Persze mindenki a gangon tolongott. Ne hagyd magad Rózsi- ordítoztak a lelátóról, filézd ki az öreget, már éppen ideje. Ráfér egy nagy hirig a vén demizsonra, had tudja meg hol lakik az Úristen.
Mindenki egyszerre kiabált és hadonászott, amitől Rózsimama még nagyobb lázba jött. A szomszéd házból is többen felkapaszkodtak a téglakerítésre röhögni. Óriási hecc volt, ez biztosan bevonul a házunk történelmébe.
A Gizinéni, meg a Józsibácsi felesége valahogy lecsillapították a dühöngő Rózsimamát, mert féltek, agyvérzést fog kapni. A tyúkok halálra ijedtek a zajtól, csak úgy repkedtek a tollak, majd agyontaposták egymást. Biztos gondolták, ennél még a levesben is jobb. Hát így végződött a Lambertó utcai csata.
Na, bevált a jóslatom, a Butyok megint beivott, nem tartott sokáig az elvonókúra. Az úttesten bógnizott hazafelé a férficipőiben, koszosan lógott rajta a kabát, karján a ridikül, mert ő nő, aljában egy majdnem üres pálinkásüveg. Észrevett egy félig elhasznált cigarettát a betonon, lehajolt érte, és úgy pofára esett, hogy dőlt orrából a vér, meg a hülye feje is felrepedt. Ki kellett hívni a mentőket, akik láthatóan nem voltak elragadtatva a feladattól. Biztos, a fuvar után ciánozni kellett a kocsijukat. Elég sok volt a bámészkodó, volt aki sajnálkozott, volt aki azt mondta, felháborító, hogy nő létére valaki ilyen, ez egy részeges kurva, ott kellett volna hagyni ahol van.
Jaj, hogy maga milyen egy gonosz állat- szörnyülködött egy szenteskedő, dagadt vénasszony, és vetette a keresztet. Kussolj te szenteltvizivóbajnok- morogta a megszólított. A magadfajtával van tele a pokol.
Hát a Gizinéni ezt is jól lefasisztázná, kár, hogy nincs itt, jó kis csinnadratta lett volna. Szegény Butyok, úgy feküdt ott, mint egy elárvult rongycsomó. Még csak nem is ellenkezett, mikor berakták a mentőbe. Kicsit szégyenkeztem, hogy a múltkor úgy kicsúfoltuk.
A vitamingombóc rohadtul ad magára, mióta van egy pasasa- állítólag. Fodrászhoz is ment, és befestette a haját. Valamit elszúrtak, mert olyan piros színe lett, mint egy mikulásnak. Úgy nézett ki felülnézetből, mint egy túlérett paradicsom.
Az első emeleti gangról néztük a Pulival, összecsődítettünk mindenkit akit csak lehetett, ájuldoztunk a gyönyörűségtől. A nagyi persze nem tudta szó nélkül megállni, mi történt magával, maga possadt szamóca, eltévesztette a házszámot, itt ilyenek nem laknak. Pöszögve, fuldokolva röhögött, mert megint nem találta a fogsorát, és ilyenkor alig érteni mit mond, de azért folyton beszél. Ezek után mindenki összevissza röhögcsélt, ki a szamócán, ki a nagyin.
Gondolom, a vitamingombóc eleve felbőszülten érkezett, de ez a fogadtatás betett neki. Csípőre tett kézzel állt az udvar közepén, lila volt a kövér arca, és úgy ordított, mint egy fába szorult féreg. Hogy szakadna le alattatok az a nyüves gang, ilyen pofátlan csürhét még nem szart a világ, mindjárt ráülök a mocskos szátokra, és majd akkor kaptok levegőt, ha fingok.
Óriási sikert aratott a díszbeszédével, megtapsolták, és kiabáltak neki, hogy jól van Piroska, vigyázz, nehogy találkozz egy bikával, ha netán felvonulnál, neked nem kell cipelni a piros zászlót. A nagyi elemében volt, tüzelte a tömeget, mindenkit túlordítva pöszögte, hajrá disznósajt, bukni fog rád a palid ha meglát, elmehetsz a zsidó templomba utálatosképnek, az jól fizet.
Ne zsidózzon maga vén kurva- kiabált vissza a vitamingombóc, mert felrohanok, és lehajítom a gangról. Dögölve sem lehet visszataszítóbb mint amilyen élve.Ki zsidózik, maga vérvörös idióta! Maga egészen hülye- gurult dühbe a nagyi, ami nem szokott jót jelenteni. De most az egyszer szerencsénk volt, mert a papa felébredt a nagy üvöltözésre, és kijött a gangra, véletlenül alsógatyában. Elkapta a nagyit, és bevonszolta a konyhába.
Micsoda szemérmetlen alak maga, háborodott fel, a pufajkás Gizinéni.
Van képe mutogatni azt a két vékony, ronda visszeres virgácsát, mikor itt nők és gyerekek is vannak. Ha egy nő magára néz, többé nem áll szóba férfiakkal!Papa elképedve megfordult, végignézett a Gizinénin, és azt mondta:
Ez magát mennyiben érinti- kérdezte, és bement a konyhaajtón. Nem igazán értem, hogy a pufajkás miért dermedt meg, de válasz nélkül elrohant.
Hát, lehet, hogyha felnövök, elköltözöm egy nyugodtabb környékre, de nem biztos, mert itt soha nem fogok unatkozni, az hétszentség.
Bekeveredett az udvarunkba egy vándorhegedűs, legalábbis a Gyuszi szerint az volt. Lepakolt a földre, elővette a szerszámát, és elkezdett hegedülni. Nem voltam tőle elragadtatva, időnként kellemetlen hangokat adott ki, de összességében elment.
Újságpapírba csomagolt aprópénzt dobtak le neki egy páran, mi is összeszedtünk minden aprót, papírba csomagoltuk, és fogadtunk a Gyuszival, ki tudja elsőnek fejen dobni. Három gombóc fagyi volt a tét. Nekem sikerült elsőnek, Gyuszi nagyon rosszul bírta a vereségét, én csak néztem rá, és vigyorogtam. Majdnem megőrült.
Rövid hírek:
Az érdi nagyi megint írt egy szirupos levelet, ahogy a papa mondta. Megint összerúgtak a mamával miatta. A mama öccsének a sírjáról lelopták a virágvázát, nagyi a helyszínen nagy balhét rendezett, csúnyákat ordítozott, most már biztos nem kerülhet a mennyországba.
Butykot elkapta a Rózsimama, miközben a száradó fehérneműket lopta. Nyakánál fogva kirángatta a kertkapun, még seggbe is rúgta. Pimpibácsi is kijött a zajra, azt mondta a Rózsimamának, ragassza oda a kötélhez a holmiját. Aztán ránézett a Rózsimamára, és bepucolt a lakásába.
A Pufajkásnak a piacon ellopták a ridiküljét. Már az utca végén hallani lehetett, hogy jön haza, úgy szitkozódott.
A Józsibácsinak bemesélték a kocsmába, hogy a Lambertó utcában villamos fog járni. Az öreg úgy felháborodott, hogy berohant az illetékesekhez tiltakozni. Ott jól kiröhöghették, mert halálosan megsértődve jött haza, úgy bevágta maga után a konyhaajtót, hogy majd kiszakadt. A második csattanás, gondolom a felesége részéről hangzott el. Ez nem volt a Józsibácsi napja.
Az angóramacskás házaspár a második emeleten, már két napja lázasan készül valamire. Még azt a dögöt is mintha kimosták volna, olyan fehér mint a hó. A Lulu is nyaggatott, nézzek már utána mi készül, de nem tudok hol utánanézni. De a nagyi este elárulta, hogy a nőnek a húga jön pár napra vendégségbe Ausztriából. Hát, ez igazán izgalmas, még sosem volt a házunkban vendég külföldről.
Aztán megállt egy taxi, a sofőr becipelt három piros- bőr koffert, még jó, hogy nem hozott magával egy víziorgonát- mondta a papa, ezek a külhonba szakadtak azért jönnek haza, hogy megjátsszák magukat. Aztán a kofferek mögött megjelent a vendég. Egy öreg nő, hosszú fehér fényes kabátban, inkább köpenyféle volt, nagy szélű fekete kalapban, azon körbe virágdíszek voltak. Magassarkú piros cipői jól mentek a koffereihez. Volt még a kezében egy sötétzöld ridikül, aranyszínű fémkerettel. nagyon elegáns volt, ilyet idáig csak moziba láttam. Apró lépésekkel, hadonászva, buta vigyorral az arcukon jöttek elé a nőnek. Biztos azért igyekeztek, hogy kapjanak valamit.
Másnap a vendég körülnézett a házban, lejött az udvarra is. Rózsimamával, meg a Pufajkással beszédbe elegyedett, A Pimpibácsi csak leselkedett az ajtóból. Jó, hogy nem volt éppen ittas, jól lejáratott volna mindegyikünket. Elmesélte a vendég, hogy az apjuk egy híres defektív volt, és a gardrofba tartotta a puskáját. Mi, a fiukkal alig bírtuk megállni vihogás nélkül, nem tudtuk, hogy a magas vendég pösze. Azt is elmagyarázta a Rózsimamának, hogy miként kell befűteni a cserépkályhába, hogy jogfolytonosan égjen.
Mi, napokig pöszén beszéltünk egymással, utánozva a nő királynői kézmozdulatait.Ahogy elgondoltam a két nőt, hát egyáltalán nem hasonlított a nagyira. Bár, a nagyi is iskolázott személynek tűnt, mert kiskorában Németországban volt cserenyaraláson, és onnan származik némely műveltsége. Például, ő nem cukorral issza a kávéját, hanem zuckerrel, a szekrényre azt mondja renájzli, bár ez nem tudom milyen eredetű szó.
A szviccről egyszer megpróbálta papa lebeszélni, de sikertelenül. Ha a nagyira rájött a nyelvtudását csillogtatni, a papa svábeszkóbisznak szólította, ami kiváltotta belőle a két tánciskoláját – papa szerint - és ékes magyarsággal gorombáskodott.
Jól van mutter, röhögte a papa, ha mindezt németül is elmondja, hát megeszem a zseblámpámat. Nem is tudtam, hogy egy zseni az anyósom, bár nem látszik úgy első látásra.Na megállj te szánalmas alak- így a nagyi. Ha én lennék a rendőrminiszter, szaporítanám a fajtádat, aztán géppuskával irtanám. De mit is idegesítem fel magam, téged sajnálni kell, és nem nevelni.
Így diskuráltak, még a mama meg nem unta, és véget vetett a diskurzusnak. Remélem nem hallatszott át a szomszédba, rühelltem volna a vendégnő előtt. Nem szeretném, ha a nő azt gondolná, nálunk jogfolytonos ez a balhézás.
Ma este átolvastam mindent, amit idáig a naplómban bejegyeztem. Csupa esemény, egyik éri a másikat. Persze ez nem így működik, a történések között gyakran vannak unalmas és fárasztó időszakok, de azokról nincs mit feljegyezni, az utókorom számára.
Nálunk ma kitört a gyász. A mama öccse felügyelet nélkül maradt, és mégis megpróbálta a repülést. Felmászott a hídra, és onnan indult. Akik látták, mesélik, hogy széttárta karjait, és csapkodott velük. Ment is neki, de eltévesztette az irányt, és lefelé száguldott. Gondolom, a víz felett akart csinálni egy kanyart, és vissza a hídra. Na ez nem sikerült neki, belecsapódott a vízbe, és eltűnt. Persze ha előre tudja, vízimadárnak hitte volna magát, és nem történt volna ami történt.
A nagyi és a mama oda voltak, a nagyinak ez volt az egyetlen hülye fia. Most venni kellett fekete ruhákat, ami azért nagy baj, mert nincs rá pénz. Be kéne festenünk meglévő holmikat, de ha a temetésen esne az eső, folyna le a fekete festék. Mondta a mama.Azt hinnék a gyászolók, ördögök vagytok- mondtam, de már meg is bántam, mert a nagyi felháborodásában hozzámvágta a papucsát. Az pedig nem semmi, mert vastag fatalpú jószág, és igen nagyot tud ütni. Ezekkel szokta agyondobni a csótányokat, még egyik sem élte túl.
Az én karomra is felszereltek egy fekete szalagot, és igyekeztem az alkalomnak megfelelni.
Fene rosszkor jött ez a haláleset, Lulu kapott egy görkorcsolyát, és azt próbálgatták az úttesten. Gyászban nem illik korizni, így csak néztem fájó szívvel az eseményeket. Megtörtént a temetés, elég sokan eljöttek. Beszélt a pap, elmondta, hogy Istenfélő jó ember volt, nem említette hogy hülye is volt egyben. Utána az egész kompánia elvonult a kis piszkosba, az egy vendéglő- ott volt a halotti tor. Húsleves volt, meg csülökpörkölt, meg savanyúság, meg torta.
Nagyi úgy zabált, azt gondoltam bánatába, öngyilkossági szándékból teszi. Aztán kezdődött a borozás, Lulu apja berúgott, felmászott az asztalra, és disznó katonanótákat énekelt. Mindenki ordítva röhögött rajta, és tapsolt. Többen táncolni kezdtek, hárman össze is verekedtek. Egész jó kis muri kerekedett a gyászból.
Kár, hogy nincs több bolond családtag, időnként jól jönne egy halotti tor.
A kabátzsebembe kiloptam a fiúknak tortát, nagyon örültek neki. Persze összenyomódtak, de sebaj, kézzel tömték magukba, mert evőeszközt nem tudtam szerezni. Többé nem kell látogatni a dilibe, és ez azért megkönnyebbülés.Most már lefekszem, mert dög fáradt vagyok, csak azért álltam neki írni, nehogy holnapra elfelejtsek apró részleteket, és majd felnőtt koromba dühöngjek, hogy nem tudok visszaemlékezni, mert hiányosak a részletek. Az, hogy újólag a kéményben tartom a naplómat, nem gondoltam, hogy ilyen biztonságérzetet okoz. Egészen meg vagyok könnyebbülve.
Na, a pálinkásbutykot kiengedték az elvonóról. Nem látok rajta semmi változást. Ugyan olyan gebe és csapzott mint egy kóbor kutya. Most állítólag nem iszik, de ki tudja hány órát tud szárazon maradni. Lehet, hogy így öli ki magából a bacilusokat, meg a mindenféle rovarokat.
Rózsimama vett csirkéket a piacon. Az udvar sarkában csinált egy karámot csirkedrótból, oda rakta be a tyúkjait. Mind a hármat. Már aznap kezdte Pimpibácsi a balhét, üvöltözött, hogy baromi csirkebűz megy be a lakásába, így nem lehet élni, ez nem a tanyavilág. Aki ekkora paraszt, az költözzön el a francba, mert itt emberek laknak, és nem csirketartó állatok.
Rózsimama ezen rendesen felkapta a vizet, lerohant egy jókora pajszerrel, amit még a bútorszállítók felejtettek ott hajdanán, úgy hadonászott vele mint egy dühödt lovas a kardjával.
Pimpibácsi érzékelte, ennek fele sem tréfa, és beugrott a lakásába. Éppen jókor tette, mert a neki szánt csapás az ajtaját érte, akkorát durrant mint a fene, jól meg is sérült a fa.
Rózsimama még a leandert is az ajtóhoz vágta, a vén szaros meg lehetett ijedve, mert az ajtó védelmében nagyon kussolt. Persze mindenki a gangon tolongott. Ne hagyd magad Rózsi- ordítoztak a lelátóról, filézd ki az öreget, már éppen ideje. Ráfér egy nagy hirig a vén demizsonra, had tudja meg hol lakik az Úristen.
Mindenki egyszerre kiabált és hadonászott, amitől Rózsimama még nagyobb lázba jött. A szomszéd házból is többen felkapaszkodtak a téglakerítésre röhögni. Óriási hecc volt, ez biztosan bevonul a házunk történelmébe.
A Gizinéni, meg a Józsibácsi felesége valahogy lecsillapították a dühöngő Rózsimamát, mert féltek, agyvérzést fog kapni. A tyúkok halálra ijedtek a zajtól, csak úgy repkedtek a tollak, majd agyontaposták egymást. Biztos gondolták, ennél még a levesben is jobb. Hát így végződött a Lambertó utcai csata.
Na, bevált a jóslatom, a Butyok megint beivott, nem tartott sokáig az elvonókúra. Az úttesten bógnizott hazafelé a férficipőiben, koszosan lógott rajta a kabát, karján a ridikül, mert ő nő, aljában egy majdnem üres pálinkásüveg. Észrevett egy félig elhasznált cigarettát a betonon, lehajolt érte, és úgy pofára esett, hogy dőlt orrából a vér, meg a hülye feje is felrepedt. Ki kellett hívni a mentőket, akik láthatóan nem voltak elragadtatva a feladattól. Biztos, a fuvar után ciánozni kellett a kocsijukat. Elég sok volt a bámészkodó, volt aki sajnálkozott, volt aki azt mondta, felháborító, hogy nő létére valaki ilyen, ez egy részeges kurva, ott kellett volna hagyni ahol van.
Jaj, hogy maga milyen egy gonosz állat- szörnyülködött egy szenteskedő, dagadt vénasszony, és vetette a keresztet. Kussolj te szenteltvizivóbajnok- morogta a megszólított. A magadfajtával van tele a pokol.
Hát a Gizinéni ezt is jól lefasisztázná, kár, hogy nincs itt, jó kis csinnadratta lett volna. Szegény Butyok, úgy feküdt ott, mint egy elárvult rongycsomó. Még csak nem is ellenkezett, mikor berakták a mentőbe. Kicsit szégyenkeztem, hogy a múltkor úgy kicsúfoltuk.
A vitamingombóc rohadtul ad magára, mióta van egy pasasa- állítólag. Fodrászhoz is ment, és befestette a haját. Valamit elszúrtak, mert olyan piros színe lett, mint egy mikulásnak. Úgy nézett ki felülnézetből, mint egy túlérett paradicsom.
Az első emeleti gangról néztük a Pulival, összecsődítettünk mindenkit akit csak lehetett, ájuldoztunk a gyönyörűségtől. A nagyi persze nem tudta szó nélkül megállni, mi történt magával, maga possadt szamóca, eltévesztette a házszámot, itt ilyenek nem laknak. Pöszögve, fuldokolva röhögött, mert megint nem találta a fogsorát, és ilyenkor alig érteni mit mond, de azért folyton beszél. Ezek után mindenki összevissza röhögcsélt, ki a szamócán, ki a nagyin.
Gondolom, a vitamingombóc eleve felbőszülten érkezett, de ez a fogadtatás betett neki. Csípőre tett kézzel állt az udvar közepén, lila volt a kövér arca, és úgy ordított, mint egy fába szorult féreg. Hogy szakadna le alattatok az a nyüves gang, ilyen pofátlan csürhét még nem szart a világ, mindjárt ráülök a mocskos szátokra, és majd akkor kaptok levegőt, ha fingok.
Óriási sikert aratott a díszbeszédével, megtapsolták, és kiabáltak neki, hogy jól van Piroska, vigyázz, nehogy találkozz egy bikával, ha netán felvonulnál, neked nem kell cipelni a piros zászlót. A nagyi elemében volt, tüzelte a tömeget, mindenkit túlordítva pöszögte, hajrá disznósajt, bukni fog rád a palid ha meglát, elmehetsz a zsidó templomba utálatosképnek, az jól fizet.
Ne zsidózzon maga vén kurva- kiabált vissza a vitamingombóc, mert felrohanok, és lehajítom a gangról. Dögölve sem lehet visszataszítóbb mint amilyen élve.Ki zsidózik, maga vérvörös idióta! Maga egészen hülye- gurult dühbe a nagyi, ami nem szokott jót jelenteni. De most az egyszer szerencsénk volt, mert a papa felébredt a nagy üvöltözésre, és kijött a gangra, véletlenül alsógatyában. Elkapta a nagyit, és bevonszolta a konyhába.
Micsoda szemérmetlen alak maga, háborodott fel, a pufajkás Gizinéni.
Van képe mutogatni azt a két vékony, ronda visszeres virgácsát, mikor itt nők és gyerekek is vannak. Ha egy nő magára néz, többé nem áll szóba férfiakkal!Papa elképedve megfordult, végignézett a Gizinénin, és azt mondta:
Ez magát mennyiben érinti- kérdezte, és bement a konyhaajtón. Nem igazán értem, hogy a pufajkás miért dermedt meg, de válasz nélkül elrohant.
Hát, lehet, hogyha felnövök, elköltözöm egy nyugodtabb környékre, de nem biztos, mert itt soha nem fogok unatkozni, az hétszentség.
Bekeveredett az udvarunkba egy vándorhegedűs, legalábbis a Gyuszi szerint az volt. Lepakolt a földre, elővette a szerszámát, és elkezdett hegedülni. Nem voltam tőle elragadtatva, időnként kellemetlen hangokat adott ki, de összességében elment.
Újságpapírba csomagolt aprópénzt dobtak le neki egy páran, mi is összeszedtünk minden aprót, papírba csomagoltuk, és fogadtunk a Gyuszival, ki tudja elsőnek fejen dobni. Három gombóc fagyi volt a tét. Nekem sikerült elsőnek, Gyuszi nagyon rosszul bírta a vereségét, én csak néztem rá, és vigyorogtam. Majdnem megőrült.
Rövid hírek:
Az érdi nagyi megint írt egy szirupos levelet, ahogy a papa mondta. Megint összerúgtak a mamával miatta. A mama öccsének a sírjáról lelopták a virágvázát, nagyi a helyszínen nagy balhét rendezett, csúnyákat ordítozott, most már biztos nem kerülhet a mennyországba.
Butykot elkapta a Rózsimama, miközben a száradó fehérneműket lopta. Nyakánál fogva kirángatta a kertkapun, még seggbe is rúgta. Pimpibácsi is kijött a zajra, azt mondta a Rózsimamának, ragassza oda a kötélhez a holmiját. Aztán ránézett a Rózsimamára, és bepucolt a lakásába.
A Pufajkásnak a piacon ellopták a ridiküljét. Már az utca végén hallani lehetett, hogy jön haza, úgy szitkozódott.
A Józsibácsinak bemesélték a kocsmába, hogy a Lambertó utcában villamos fog járni. Az öreg úgy felháborodott, hogy berohant az illetékesekhez tiltakozni. Ott jól kiröhöghették, mert halálosan megsértődve jött haza, úgy bevágta maga után a konyhaajtót, hogy majd kiszakadt. A második csattanás, gondolom a felesége részéről hangzott el. Ez nem volt a Józsibácsi napja.
Az angóramacskás házaspár a második emeleten, már két napja lázasan készül valamire. Még azt a dögöt is mintha kimosták volna, olyan fehér mint a hó. A Lulu is nyaggatott, nézzek már utána mi készül, de nem tudok hol utánanézni. De a nagyi este elárulta, hogy a nőnek a húga jön pár napra vendégségbe Ausztriából. Hát, ez igazán izgalmas, még sosem volt a házunkban vendég külföldről.
Aztán megállt egy taxi, a sofőr becipelt három piros- bőr koffert, még jó, hogy nem hozott magával egy víziorgonát- mondta a papa, ezek a külhonba szakadtak azért jönnek haza, hogy megjátsszák magukat. Aztán a kofferek mögött megjelent a vendég. Egy öreg nő, hosszú fehér fényes kabátban, inkább köpenyféle volt, nagy szélű fekete kalapban, azon körbe virágdíszek voltak. Magassarkú piros cipői jól mentek a koffereihez. Volt még a kezében egy sötétzöld ridikül, aranyszínű fémkerettel. nagyon elegáns volt, ilyet idáig csak moziba láttam. Apró lépésekkel, hadonászva, buta vigyorral az arcukon jöttek elé a nőnek. Biztos azért igyekeztek, hogy kapjanak valamit.
Másnap a vendég körülnézett a házban, lejött az udvarra is. Rózsimamával, meg a Pufajkással beszédbe elegyedett, A Pimpibácsi csak leselkedett az ajtóból. Jó, hogy nem volt éppen ittas, jól lejáratott volna mindegyikünket. Elmesélte a vendég, hogy az apjuk egy híres defektív volt, és a gardrofba tartotta a puskáját. Mi, a fiukkal alig bírtuk megállni vihogás nélkül, nem tudtuk, hogy a magas vendég pösze. Azt is elmagyarázta a Rózsimamának, hogy miként kell befűteni a cserépkályhába, hogy jogfolytonosan égjen.
Mi, napokig pöszén beszéltünk egymással, utánozva a nő királynői kézmozdulatait.Ahogy elgondoltam a két nőt, hát egyáltalán nem hasonlított a nagyira. Bár, a nagyi is iskolázott személynek tűnt, mert kiskorában Németországban volt cserenyaraláson, és onnan származik némely műveltsége. Például, ő nem cukorral issza a kávéját, hanem zuckerrel, a szekrényre azt mondja renájzli, bár ez nem tudom milyen eredetű szó.
A szviccről egyszer megpróbálta papa lebeszélni, de sikertelenül. Ha a nagyira rájött a nyelvtudását csillogtatni, a papa svábeszkóbisznak szólította, ami kiváltotta belőle a két tánciskoláját – papa szerint - és ékes magyarsággal gorombáskodott.
Jól van mutter, röhögte a papa, ha mindezt németül is elmondja, hát megeszem a zseblámpámat. Nem is tudtam, hogy egy zseni az anyósom, bár nem látszik úgy első látásra.Na megállj te szánalmas alak- így a nagyi. Ha én lennék a rendőrminiszter, szaporítanám a fajtádat, aztán géppuskával irtanám. De mit is idegesítem fel magam, téged sajnálni kell, és nem nevelni.
Így diskuráltak, még a mama meg nem unta, és véget vetett a diskurzusnak. Remélem nem hallatszott át a szomszédba, rühelltem volna a vendégnő előtt. Nem szeretném, ha a nő azt gondolná, nálunk jogfolytonos ez a balhézás.
Ma este átolvastam mindent, amit idáig a naplómban bejegyeztem. Csupa esemény, egyik éri a másikat. Persze ez nem így működik, a történések között gyakran vannak unalmas és fárasztó időszakok, de azokról nincs mit feljegyezni, az utókorom számára.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése