Szivárványsál

Könnyen érkezett az idei nyár,
észre se vettem, máris kopogott,
meleg sugarával beragyogott,
megcirógat, mielőtt tovább áll.
Gyűrött magányom, képzeletemben
felsejlik, akár vetetlen ágyam:
egy etűd tisztára mosta vágyam,
Chopin esője koppan fülemben.
Meghallgatnám, de hirtelen csattan,
tűzmasni gyors ütemben cikázik,
asztalom reccsen, velem vitázik,
ablakomon a fényüveg pattan.
Csillogó szemmel mindent köszönök,
olyan szép az élet körülöttem,
ritmusosan lüktet véredényem,
szívembe tódulnak sejtözönök…

Miközben odakint halkan esik,
lelkem szivárványsálról álmodik.