Varjú

Tenger mögött száll le, vér csíkot húz a nap,
És én nézem, magam, zordon bércek alatt.
Azt képzelem, itt vagy s átölellek téged,
Egymás karjaiban csókod tüze éget.

Csak állunk, mi ketten, elbújva az éjben,
Úgy, mint aznap télen holdra lesve kéjben.
Kit érdekelt a fagy, vagy szélvihar veled?!
De most… most nem vagy itt… s elveszítem szemed.

Egy varjú felvisít, véget ér az álom,
Nem jön vissza soha, hiába is várom…
Már elfújta a szél, nyugatról keletre,
S csak repül a varjú az újat keresve.