Lépj ide! (körjáték)

Tárt karú szárnyon belobban az éj,
távol a távol és mélyül a mély;
hangodon játszik, izzik a tavasz,
kör közepében igazi maradsz.

Ballagó felhők puha udvarán
titkokat les ki szíved, és talán,
zöld koszorúba fonja gyönyörűn;
hallgasd a szómat éles köszörűn.

Lépj ide most be, játszd a ritmusom!
Százezer éve magam sem tudom,
mért járunk körbe álmok küszöbén,
porszemnyi létben, varázs hűs ölén.