Esszencia

csillagkehelyként
 bontja szirmait az éj
 szívem elpihen
 meleg arcomat tartja
 finoman a két kezem

varázsból ébred
 a távoli messzeség
 foszlott remények
 izzása hull csendesen
 míg igazgyöngyként pereg

hűvös vízcseppek
 a könnyek lágy árama
 balzsammal itat
 ahogy néma vágyakkal
 siratom álmaimat

mint esszencia
 a virágban az illat
 harmónia él
 minden fellelt igazság
 és szépség igézetén



Kép: Remete Zsuzsa Aloévera  fotó