Hová meneküljek előled?!

Leszedem arcomat.
Kinyitom a tenyerem, s
látom... Én vagyok
az idegen...

Ott állok hátul egészen, s
Te szerepelsz a tekintetemen.
Ez egy csodálatos színpad,
amit Neked építettem...

Nincs kéz, ami megérintsen,
csak pár kimondott szó.
Nincs nekem a fekete hajad,
a piros ajkad, az
összes szavad...

Hová meneküljek előled?!

Leszedem arcomat, s
eltemetem örökre...
Hová meneküljek most előled?