Az igazi kammasz-sirató ( KK-FP )

Nem kérhetsz mást, csak a sirámom.
Nem mesélek, elhalt a medveének.
Itt már csak én révülök,
de mindig azt, ami nincsen.
Hogy ami volt, addig se felejtsem.
Ezért mondom: nincsen, nincsen, nincsen
Ezt kell mondani.
El kell mondani.
Mi még elfér fejemben.
Én Nem felejtek. Nem felejthetek.

Mondom a Nap szót, a Hold szót.
Az is sirám.
Mondom az ég szót, a föld szót.
Az is sirám.
Mondom a harc szót, a béke szót.
Az is sirám.
Mondom a csók szót, a titok szót.
Az is sirám.

Most neveket mondok.

Most helyeket mondok.

Most ételeket mondok.


Befelé látok.
Kifelé nézek.
Befelé szólok.
Kifelé beszélek.
Befelé hallok.
Kifelé nincs mit.

Amilyen a nevetés volt.

Amilyen az ijedtség volt.

Amilyen a szépség volt.

Amilyen az álom volt.


Sirámom hallik befelé
Hangom el-el jut kifelé.



Az anyám képe.

A tavasz képe.

Az igazság képe.

A halál képe.

Macskám- utolsó.
Házam- utolsó.
Arcom- utolsó
Hitem- utolsó.

A másmilyent nem kérem.
Eredj idegen, ne hívjál bolondnak,
ne vigyél el innen.