Manapság egyre több helyen találkozhat az olvasó
olyan irodalmi művekkel, melyben - hivatkozva a
modern igényekre - hemzsegnek a vulgáris kifejezések.
Talán ezt hívják "modern" - illetve csatolnám még
hozzá a "kortárs" jelzőt - irodalomnak. A végén már
annyira merész és annyira modern lesz az irodalom, a
költészet, hogy méltatlanná válik a kategória:
"szépirodalom". Momentán én a költészet területén
mozgok, és nem egyszer kaptam olyan hozzászólást a
művemre, hogy talán túlzottan "ódivatú", modernebb
kifejezésmóddal kellene megfogalmaznom az írásaimat.
Erre én mindig csak azt mondom, hogy: "ijesztő
számomra a szép magyar nyelvhasználati értékek
felcserélése egy felszínes, szedett-vedett, innen-
onnan behozott, vagy szlengesített, netán vulgáris
szavakból építkező nyelvi eszköztárra".
- Azért mondom én ezt "mindig", mert már lassan ugyanúgy
gyakorlattá válik részemről a "megfelelő válasszal"
való sablonos reflektálás, mint ahogy gyakorlattá
(mondjuk úgy: jellemzővé) vált a kortárs irodalmat
magasabb szinten gyakorló illetve vizslató
olvasóktól hangzó "iránymutatás" az olyan amatőr
alkotók felé, mint én, akik előszeretettel
használják azokat a szavakat, kifejezéseket, mint
amelyeket régi nagy költőink is felhasználtak
írásaik megalkotása során.
Ezek a "felülről" jövő iránymutatások legtöbbször arra
mutatnak, hogy a mai "modern" alkotók éljenek
aktívabban e korszak adta nyelvi sokszínűséggel. -
Nos, én tartok tőle, ha ebbe az irányba mozdulnak az
elvárások is, akkor feledésbe merülnek azok a
szavak, azok az eszközök, amelyek által a néhány tíz
évvel ezelőtt keletkező alkotásokat még méltán
nevezhettük "szépirodalmi műnek".
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése