Tükröt tartok

A mérlegre már fel se teszem,
hogy mi volt tegnap, s holnap mi lesz.
Vihart se keltek, lengedezem,
tükröt tartok az éveimhez.
Nem éhezem, nem szomjazom,
a napjaimat foltozgatom.
Tudom, haza sohase érek,
folyó se tér vissza az érhez.
Magamba nézek, mint tó tükre
hullámtalanul elmélyülve,
hol megigazulnak a szavak
kimondva azt, amit nem szabad.
S ha kérditek, mi végre lettem én
egy átutazó e földtekén,
mindig más és más rá a válasz,
miként más vagyok, mint a látszat,
aki volt, aki van, aki lesz.
Nem hasonlítható senkihez.
Vagyok, akinek hiszem magam,
életrevaló gyámoltalan,
rajtam nem fog se áldás, se átok.
S ha mégis, akkor azt hagyom rátok.



(Kép: Keszthelyi György: A tükör)