Palackposta

Palackpostámba rejtettem titkos üzenetem,

Vízre tettem, s az árral úsztatom kikötődig levelem,

Minden porcikám remeg nélküled, a tengerparton

Várlak, siess, nehogy más orvul elraboljon.

Csapkodnak a hullámok, átáztatják szívem,

Bíborvörös kimonómon átlátszó lett részem,

Százszor vagy ezerszer, Soha! Nem tudlak feledni!

Nap égető tűzének közelében sem tudok átmelegedni.

Álmodom veled szenvedélyesen, szád számra forr,

Oly jó ez a könnyed ringás, fehér-uszályomon delfinorr,

Pehelysúlyommal légiesen siklok vitorlásod felé,

Lélekvesztő lettem! Iránytűd irányít, úgy libegek hazafelé.

Zúg a tenger, morajlik, szélvihar morgolódik,

Nehéz nekem ez a teher, erőm szétmorzsolódik!

Talán, ha öledbe vennél, s könnyű álomba ringatnál,

Nem félnék a haláltól sem, hisz csókjaiddal altatnál.