Sétálok az öreg fák alatt,
szívem bús dallamot zenél,
talpam alatt roppan az avar,
s tegnapok árnya mar belém...
Gondolataim apró manók,
csellóznak lelkem húrjain,
szállnak a hangok és kutatnak
érzelmem kusza útjain.
Estébe fut a végső akkord,
csendülve, tétován megáll,
visszhangja megtér a lelkemhez,
szívemen tompán kalapál.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése