Mint párját vesztett
madár ülök magamban
szárnyaszegetten
Szívembe nem látsz
talán majd megérzed
mily árva létem
Daloló madarak
vidám énekére
lelkem se rezzen
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése