Hogy valós, mi éjjel rám köszönt,
vagy csak lelkem félhomállyá szűrt álomképe:
nem tudom.
Bensőmben dúló tusakodások
sercegő kétely-szikrákat csiholnak:
szemügyre veszem bal kezem
vonaltérképezetét.
Vajon a megváltoztathatatlanság
tenyerembe vésett
lenyomatai ezek?
Vagy időről időre
újabb karcolatok tűnnek elő,
és én koptatom e dombokat,
kreálom e sorsvonásokat?
Perzselő augusztusi napokat enyhítő
eső illatát szívom magamba.
Belering minden porcikám,
mikor egy régmúlt dallam
hasítja át az elképzelhetetlent.
Lámpám égőjére hangolódom,
és párnám huzatába szövöm
félelem-taktusaimat.
Talán ily hangzatok
alakítják sorsjegyeinket?
Moss el, eső, moss el
minden bizonytalanságot!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése