Nagybetűs Élet!
Adj egy kis esélyt!
Miért büntetsz engem?
Lehetőséget! Észt!
Felelősséggel erőt kérek
Páncélt aggatva testre,
Feloldódni benned
Hinni, remélni a jobb jövőt.
Eltörölni előítéletet
Esélyt kérek még!
- Még meglehet, érek valamit
- Még szeretnek téged is.
Fuh, hát ne haragudj kedves szerző, de őszintén megmondom, mert az őszinteséget mindennél lényegesebbnek tartom, hogy van még mit dolgozni, csiszoni ezez az íráson. Ez egyáltalán nem baj, fejlődni vagyunk itt, nem azért mert mindnyájan tökéletesen csinálunk mindent. Én sem csinálok...
VálaszTörlésDe ez az írás egy elég kezdeti próbálkozásnak tűnik. Témájában sem igazán különleges, kifejezésmódja pedig nem kiforott, keresik a helyüket a szavak, a gondolatok nem forrnak össze.
A "Miért büntetsz engem?" kérdés után úgy hat a "Lehetőséget! Észt!" sor, mintha te lennél a lehetőség és az ész. Legalábbis értelmileg ez így értelmezhető. Úgy lett volna logikus a gondolatmenet maximum, ha a versszak a kérdéssel zárjuk, bár, ugye akkor a rímképlet ugrik.
A többi versszakban már el is hagyod a rímelést, a szöveg pedig olyan, mintha csak gondolatokat tennél egymás alá. Nem válik költőivié, hiányzik belőlre a líra. Köznapi szöveg marad.
Próbálj eredetibb dolgokról írni, eredetibben. És ne bátortalanodj el! Kitartással bele lehet tanulni mindenbe!
Túl kemény, mondhatnám bántóan őszinte kritika - szerzője igencsak magabiztos, elsiklik egy fontos tény mellett: nem tud olvasni.
VálaszTörlésA kiemelés nem helytálló: az említett "Lehetőséget! Észt!" nem arra a sorra rímel,amelyik után következik, olvasd csak el figyelmesebben, nem átrohanva rajta.
Ez csak egy tévedés a sok közül, mélyen tisztelt kritikus úr!
Mellesleg: én látok benne fantáziát, mert van benne. Ráadásul igencsak eredeti, ilyen stílusú verset még nem olvastam.
Én az értéket fedezem fel, nem a hibákat, mert olyan, hogy tökéletes alkotás: nincs.
Üdvözlettel:
H. B.
Ennek a magabiztossághoz semmi köze nincsen. Sőt még magyarázni sem kell rajta semmit.
VálaszTörlés"Ez egyáltalán nem baj, fejlődni vagyunk itt, nem azért mert mindnyájan tökéletesen csinálunk mindent. Én sem csinálok..."
Ezt odaírtam az elejére. Ha ez valakinek túlságosan magabiztos, azt sajnálom.
Egyébként meg nem árt, ha az egymás után következő sorok összecsengenek.
A válasz cinikus hangja pedig elárulja, hogy érintett írta. Itt viszont nem személyes érintettséget vizsgálunk, hanem írásokat. Ráadásul személyeskedő is, én pedig a verssel foglalkoztam. Ez sem szép dolog.
Az pedig gondolom feltűnt, hogy ez egy olyan klub, ahol a fejlődésért vagyunk. Vagyis "Alkotni vagyunk, nem dicsérni".
Kinek-kinek a maga döntése, hogy mit vizsgál és fedez fel egy írásban. Én ezt a jogot nem vonom meg senkitől, hát tőlem sem szép dolog.
A véleményemet írtam le. Nem volt oda írva, hogy légyszi ne...
A választ meg inkább nem kommentálom, kommentálja az magát...
Valóban sokat olvashatunk hasonló gondolatokról,de én látok benne fantáziát - lehetne dolgozni rajta, hogy előjöjjön az egyedisége. Kicsit hullámzó az erő, amivel elindult, és megtöri a zárás.
VálaszTörlés"
Felelősséggel erőt kérek
Páncélt aggatva testre,
Feloldódni benned
Hinni, remélni a jobb jövőt." - nekem ez egy szép kép.:)