Csillagok közt néha járok,
magasan a felhők fölött...
Hideg arcuk reám ragyog
és én fázom fényük között.
Csillag tüze egyre fénylik,
célja végét nem is látja,
tündöklését fel nem adja,
fagyos útját hosszan járja.
Velük menni miért vágyom?
Ragyog minden, oly hidegen...
Méltó társuk sosem leszek,
nem vagyok más, csak idegen.
Kedves Judit!
VálaszTörlésNekem a kezdő sorral van gondom, olyan furán hangzik a szórend miatt...
Szomorú, hidegséget árasztó szép vers.
Egyetértek a szórend tekintetében.
VálaszTörlésDe maga vers sem olyan erős, elég általános dolgokat fogalmaz meg, nem is olyan tökéletesen.
JUDIT, nagyon tetszett a versed!
VálaszTörlésVittek a sorok magukkal.gratulálok! zsovirisz
Olyan játékos lett szerintem. Én Zsovirisz véleményével osztozom.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastátok!
VálaszTörlésVörös Judit
Örömmel, és nagy tetszéssel olvastam.
VálaszTörlésKedves Judit, elolvastam, próbálok valami pozitívat mondani neked, sajnos, nem igazán tudok... :(
VálaszTörlés