Álltam az idő végtelen egén,
lógva vártam: létrát ki emel?,
hogy végre életem értelmét írni én
lemásszak.
Álltál te az idő végtelen egén,
lógtál, várva: létrát ki emel?,
hogy végre írni életed értelmét
lemászol.
Állunk most az idő végtelen egén
összefont álmainkba kacagva fogodzunk,
életünket ezer szonátába írtuk
hintázva.
lógva vártam: létrát ki emel?,
hogy végre életem értelmét írni én
lemásszak.
Álltál te az idő végtelen egén,
lógtál, várva: létrát ki emel?,
hogy végre írni életed értelmét
lemászol.
Állunk most az idő végtelen egén
összefont álmainkba kacagva fogodzunk,
életünket ezer szonátába írtuk
hintázva.
Nem lenne rossz ez, ha nem ennyire erre az egyetlen metaforára lenne kiélezve. Illetve csúnyák azok a vesszők a kérdőjelek után.
VálaszTörlésAz első strófa utolsó előtti sorába nem kell az az "én". Nem szép. A második strófában sincs ott, hogy "Te".
Az utolsó stófa szép. Bár nem tudom, hogy mennyi jelentősége van itt annak, hogy szonátába lettek írva ezek az életek. Lehetne ott más is, talán találóbb is.
Szerintem ötletes és kifejező. Tetszik!
VálaszTörlésgondalily