Hol vidoran lihegő patakok szelik át a mezőket,
hol miriádnyi virág pazar illata áldja tüdőmet,
hol sasokat visz a szél, csuda szárnyukat égre feszítve -
ott vagyok én, ha szemem lehunyom, s belenézek a fénybe...
hol miriádnyi virág pazar illata áldja tüdőmet,
hol sasokat visz a szél, csuda szárnyukat égre feszítve -
ott vagyok én, ha szemem lehunyom, s belenézek a fénybe...
Van egy hangulata. Tetszett is, csak az a "miriárdnyi" zavar kicsit.
VálaszTörlésTetszett, de egyetértek Szabolccsal. zsovirisz
VálaszTörlésKöszönöm kommenteiteket!
VálaszTörlésNem tudom, mi a baj a miriádnyival... :(
A daktilust nem tudtam volna megtartani egyéb jelzővel...
A "sok ezernyi" lehetne talán, de az nem igazán költői.. :-))
Van valami jobb ötletetek esetleg?
Szívesen venném!
Szeretettel: daktilus - alias Joli
Nekem tetszik, talán csak éppen azt éreztem, hogy kicsit rövid, vagy valami ilyesmi.
VálaszTörlésSzigeti Ildikó (Dikó)
Ismét egy jó kis hexameteres csemege. Örülök ennek is.:)
VálaszTörlésSzámomra itt nem a miriádokkal vannak gondok!
Inkább ezzel:
"Hol vidoran lihegő patakok"
Szerintem itt nem helyes, a patak ily módon történő felruházása tulajdonságokkal. A vidoran lihegő patakot túlzásnak tartom, nemcsak azért mert ilyen patakot még nem láttunk, hanem egyébként is.
Ezt nem is gondolom, hogy megkívánná a mondanivaló.
Egyébként a szöveg többi része nagyon szép, komoly versélmény, amit jó ízlelgetni!
Nagyon tetszik. Szeretem a rövid, de sok élmény kínáló verseket.
VálaszTörlésGratulálok!