Találtam egy kis verebet,
az út porában verdesett.
Szeme csukva, tolla véres,
pihegett még benne élet.
Épp kukacot csipegetett,
egy éhes macska rálesett,
már-már el is kapta volna,
de sikerült felszállnia.
Rárepült egy tüskés ágra,
ott a tövis megszurkálta.
Fájdalomtól meggyötörve
visszapottyant, le a földre.
Tanújaként az esetnek,
felemeltem a verebet.
Tenyeremben melengettem,
élesztgettem, rá leheltem.
Visszatért belé az élet,
erőt gyűjtött repüléshez,
Szeme hálásan pislogott,
szárnyát tárva elbúcsúzott.
Tisztelt Szerők, Látogatók!
A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
Szinay Balázs,
főszerkesztő
2011. március 27., vasárnap
A kis veréb
► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!
Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.
Aranyos kis mese.
VálaszTörlésSzép, kidolgozott, a rímelés is nagyjából rendben, ezért elismerésem.
VálaszTörlésA tartalom viszont nem ragadott meg. A tartalmasabb, komolyabb verseket kedvelem.
Kíváncsi lennék egy ilyenre is tőled.