Mi maradt utánad.
Pár buta tányér,
hideg fémeken ujjnyomod,
merőkanálnyi múlt.
Gyúrótáblánál álló emléked,
ahogy a kést fogod, és aprítod miszlikre a tésztát,
vele az idődet nekem.
Bennem, aki ma is látom
a kiskanál cukorban,
tejben,
foszlós-kalácsban arcod,
naponta futtatod rám az anyaságot.
Anyaság.
Továbbcipelések.
Fájdalmas ütközetek a csírával szemben,
feloldozások, mintha papja lennék,
nem nézek vissza, csak mennék, mennék...
ostyával kezemben.
Anyaság temploma, hová magvam rejtem,
mi csoda benne, csak befelé nyílik kertem.
Szüléskor, a fájdalommal olvadt belém,
- nem halok meg.
Gomolygok tovább, mint örök életre ítélt,
hajszálnyi erekben,
az első homlok-csók ízében,
a féltésben, büszkeségben,
szerte-szét guruló,
könnyekké alakult szenvedésben.
Az idő meg közben halad.
Anya a magban marad,
meg pár buta tányércsörgésben,
pohár koccanásban,
konyhai robot-gép-zúgásban.
Tárgyak, illatok, fényképek,
viszik tovább...
merőkanálnyi emléked.
Tisztelt Szerők, Látogatók!
A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
Szinay Balázs,
főszerkesztő
2011. március 26., szombat
Merőkanálnyi múlt
► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!
Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.
Kedves Éva!
VálaszTörlésNagyon megérintett a versed! Az első kettő és utolsó két verszak a kedvencem, a konyhai képekkel nagyon jól megfogalmaztad a mostanában bennem is élő érzéseket, gondolatokat... Köszönöm, hogy olvashattalak!:-)))
Szépen kifejezi szereteted.
VálaszTörlésÁm nekem kissé túl hosszúnak hat.
Gondolatvilága és közlése jó.
Tetszett.
Én köszönöm, kedves Jutta.
VálaszTörlésIgazán örülök.
Köszönöm Szabolcs.
VálaszTörlésRitkán írok hosszú lélegzetű verseket, szeretek tömör lenni, és az érzelmek mélységét, hosszát tekintve ez a vers is az.
Sokkal többet lehetne írni erről az emlékről.
Örömmel láttalak:)))
Éva
Egyszerű, tiszta hangon szóló, szép a versed.
VálaszTörlésKöszönöm Valika!
VálaszTörlésAkár az édesanyák!
ezek szép és eredeti képek:
VálaszTörlés"hideg fémeken ujjnyomod"
"miszlikre a tésztát - vele az idődet nekem"
ez pedig gyönyörű gondolat:
"Szüléskor, a fájdalommal olvadt belém,
- nem halok meg.Gomolygok tovább"
Viszonyulásomon versedhez még dolgozom.:)
VálaszTörlésMég dolgozol rajta, Balázs?
VálaszTörlésKöszönöm Erika!
VálaszTörlésIgen, egyfolytában, csak az ugye nem látszik.:)
VálaszTörlésSajnos nem:( Kedves Balázs!
VálaszTörlésNos, jogos Éva! Megvallom, időnként valami az éterbe veszik a fejemből, de jó, hogy emlékeztettél.
VálaszTörlésTöbbször olvasatra is ugyanaz a véleményem és a gondom is egyben. Ezért nem volt könnyű ide írni.
Ez pedig a következő:
A szöveg nagyon szép. Szuper gondolatok jelennek meg itt is. Megérinti az ember az írás. Igen bensőséges hangulatot kelt benne. De a forma annyira csapongó, hogy agyonüti a tartalmat. Ettől egyes tartalmi elemek is olykor jónak, máskor rossznak tűnnek. Akárhányszor olvassa az ember, mindig a kettősség érzése lép fel benne.
Szerintem jó lenne az egészet egyszerűsíteni, átformálni, hogy a letisztultság hatását keltse, egyetlen, gondolatiságában is összefüggőnek ható szöveget alkosson.