(majdnem)igaz mese, Mirának
Békamese
(majdnem) igaz mese
Mirának
Képzeld, kincsem, nálad jártam
egyik nap a héten,
szomorúan üldögéltem
éppen az erkélyen,
s rád gondoltam: milyen kár,
hogy nélküled nézem,
ahogy a kis nádi rigó
versenyt száll a széllel…
Alig a kis asztalkádról
a port letöröltem,
el sem hiszed, hogy mi történt,
majdnem hanyatt estem…!
A napernyő hosszú rúdján
üldögélt egy béka -
zöld volt, mint a fán a levél -
egy kis levelibéka!
Apró, sötét pontszemével
bánatosan nézett,
ijedtemben sikítottam
- mit kérsz? Tán ebédet?
Kiszaladt a nagypapa
a rettentő sikolyra,
jót nevetett, csendre intett,
s lencsevégre kapta!
(A nagypapa mindentudó,
olvas nappal, éjjel,
csak a reggelit cseréli
össze az ebéddel,
és az inget, meg a zoknit
hagyja szanaszéjjel -
el ne áruld a titkunkat -
kicsit feledékeny!
Mindhiába szólítgatom
vacsorához este,
szórakozott, s folyton morog,
mint egy öreg medve:
nem is értem, miért vagy most
haragos és zsémbes?
Korán reggel aludni hívsz,
s este adsz ebédet…?
Ilyenkor a nagymaminak
elszáll a haragja,
és a papát nagy titokban
mindig kikacagja!)
No, de hogy a történetet
végül befejezzem,
egyre vártuk, hogy a béka
hűs vihart jelezzen.
- Ez egy ritka béka-fajta,
időjós! - suttogta
izgatottan a nagypapa -
s mint egy sztárt, fotózta.
Ám ez a kis zöld leveli
hamis béka-fajta:
meg sem brekkent, egyre csak
a bús legyeket falta.
A vihar meg vígan tombolt,
hullt a jég, a zápor,
béka úrfi feje fölött
napernyő volt, sátor!
Így történt a béka-eset
a nyári viharban,
s a különös látogatót
aludni kint hagytam.
Elmaradt a simogatás,
elmaradt a csók is,
elaludt a hamis béka,
a papa, és én is.
Másnap, ahogy felébredtem,
s az erkélyre mentem,
elámultam: ilyen csodát!
Csupa fény volt minden!
Azt gondoltam, álmodom,
vagy hőguta kerülget…
Szólt a papa: csukd be a szád,
nyitva felejtetted…!
De a fényes csillogásra
elámult ám ő is,
kiesett a kezéből a
fényképezőgép is!
Bevallotta tévedését,
(bár ez ritka nála)
s örült, hogy nem főztem végül
békát vacsorára.
Békamesém végét most már
bárki kitalálja,
remélem, hogy te is tudod
- ha nem, járj utána!
(Elküldöm a fényképet is,
ki nem hiszi, lássa:
békakirály járt itt éjjel
- álmában is fején volt
az arany koronája!)
Valika! Akkor sajnálhatod, hogy nem csókoltad meg:)))
VálaszTörlésNagyon tetszett:)))
Gondolom, Mirának is.
Kedves kis gyerekmese,tetszik a dallamossága
VálaszTörlésIrma
"Valika! Akkor sajnálhatod, hogy nem csókoltad meg:)))" - amíg élek, bánom, Éva :))
VálaszTörlésKöszönöm kedves jöttödet :)
Örülök, hogy Te is úgy látod, Irma Kedves. A gyerekek - nagyis tapasztalat - nagyon kedvelik a könnyed, játékos, dallamos, verses meséket is. Mira nagyon boldog, felszabadult, amikor szinte eljátsszuk ezeket a félig megtörtént eseteket :)
VálaszTörlésHosszú egy mese lett ez.
VálaszTörlésDe aranyos.
Már egyszer megköszöntem, Szabolcs... de ismét köszönöm. (időnként, ha visszatérek, már nincs ott a hozzászólásom... vajon miért?)
VálaszTörlésRögvest felolvasom az unokámnak! :)
VálaszTörlésKöszönjük.
Kedves versike, szerintem Anna-babámnak nagy kedvence lesz. Megyek kinyomtatom, hogy ha már elég idős lesz együtt kacagjunk rajta :)
VálaszTörlésA vége azonban szerintem szétesett, megtört a ritmus és ezt sajnáltam. De annál a résznél majd jól megcsikizem a törpömet :)
ferzsi Kedves - ez lesz ám az igazi tesztelés! :) Nekem is Mirácska volt az legfontosabb bírám :)
VálaszTörlésKöszönöm!
Gyöngyike! Kipróbáltuk felolvasáson - a felnőttek is nevettek :) - és persze a nagypapa is :) (pedig féltem - összeszid, hogy kifecsegtem velünk öregedő titkainkat is a mese során ) :)
VálaszTörlés