Minden szónak vége már,
Kint a fa is egyre csak vár.
Minden mozdul, mégsem látszik,
Szememből több könny ki nem mászik.
Miért is mászna, hisz elveszett rég;
Bús rózsa árnyékába lépve elsorvad a szép.
Nem gondolni bele, ez hajt csak folyvást,
De szívem egyre mélyebbre és mélyebbre ás.
Kint a mező is szétszórta hamvait,
Virágba borult s ellopta hangjait.
Buzgón súgta önmagának a tájnak:
Hidd el barátom, én örökké várlak!
De a másik csak hallgatott buzgón,
Fejet hajtott előtte, letérdelt és elfordult.
Átkot szórt volna ha bírt,
De hang nem jött ki torkán, akárhogy is sírt.
Emez meg csak üvöltött, ahogy a szíve bírta,
Odakapott, megfogta és elhajította.
Nem kellesz már! Gyenge vagy és mihaszna!
Leborult a földre s önmagát is siratta...
Bocsi,nemrég vettem észre, hogy van néhány helyesírási hiba :S javítanám: 3. versszak első sorában: kint, Az utolsó versszakban, a 3.sor: kellesz.Bocsánat mégegyszer, ha még van valami hiba, légyszi szóljatok :)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésJavítva, és volt még!:)
Érdemes beküldés előtt alaposan átnézni az írást!;)
Tudom, csak hát valahogy elsiklottam felette :S és köszönöm szépen :)
VálaszTörlésNekem egy kicsit sok benne az indulat, lehet, hogy prózában jobb lett volna, mert nagyon változóak a szótagszámok.Maga az ötlet az jó. zsovirisz
VálaszTörlésKedves Nikolett!
VálaszTörlésNem érzem, hogy megélnéd, amit írsz. Nem az érzéseidet írod le, hanem a gondolataidat érzésekkel kapcsolatban. Így nem jön át az érzés. Mintha távolság lenne az írásod és közted és ezt lehet érzékelni.
Az utolsó strófa tartalmilag nem rossz. Ahhoz kéne igazítani a többit is.
Tetszik, hogy igyekeztél valami gondolati szálat megragadni és elvinni valamerre az írást, de ne csak mesélj, hanem legyen líra is a versedben. Olyat igyekezz leírni, amit még senki és úgy, ahogy még senki.
Szerintem érződik benne valami, ami nem jött ki. Vagy mert nem élted meg, vagy mert még nem tudod kifejezni. Szép sorokat olvastam.
VálaszTörlésSzerintem is az utolsó versszak a legjobb, az első utolsó és a második első sorát viszont nem éreztem odavalónak. Hiszen a könny nem sűrűn mászik...