Elszállóban a hideg,
s olvadóban a hó.
A tájkép szép lassan
újra virágzásba borul.
Fellendül az élet,
berobban a csoda,
nem hiába kedvesebb
a szeretet otthona.
Kinyílik a virág,
életre kel a folyam,
minden mozgó fűszál
lágyabb lengésbe zuhan.
Dalra virrad a madár,
megrepeszti az eget,
kör-körösen játszik
hű társaival egyet.
A nap a messzi távlatban
fénysugarakat áraszt,
s lemenőben is csókot
ad minden barátjának.
A tavasz meg megszólít,
szelíd karjait kitárva
meleg ölelésre hív,
és ujjongva beborít...
Kedves Tamás!
VálaszTörlésNe haragudj meg, de erre a verse nem tudok sok jót mondani.
Nem válik érdekessé, nem kidolgozott, sok benne a panel, a rímelés rendszertelen.
Komolyabb megfogalmazásban, formailag precízebben kidolgozott munkákat kéne írni!
A tavasz újra versbe öltözött. Sajnos sok benne a közhely, de vannak benne jó sorok:
VálaszTörlés"A nap a messzi távlatban
fénysugarakat áraszt,
s lemenőben is csókot
ad minden barátjának."
Ami viszont nem feltétlenül a tavaszról szól.
Érzem a törekvést a dallamosságra, azonban a szótagszámok miatt sokszor kicsúszott.