Úr ül medence szélén,
idegen hajók vitorláznak,
a víz már rég nem félénk,
bár vak teste még bárka párna.
Csobban a sok kapitány,
milliós verítékben úszik,
hűsölni vágy a zsivány,
de forr alatta düh jakuzzi.
Bamba magma tör kérget,
sistereg a világtalan nép,
hulláma húz örvénybe,
s a törvény oltalma szakad szét.
A való világ mulat,
égeti gyertyáink két végét,
kérjük ne hagyj Uram
magunkra, a Kárpátok szélén!
Igaz ugyan hogy vannak benne ígéretes és nagyon szép képek, valószínűleg az én hibám, de nem értem ezt a víziót. Ne haragudj. Talán csak több idő kell hozzá Nekem.
VálaszTörlésDikó
Az értelme meg van, jó elképzelés, kidolgozott képekkel. Ám a címet nem érzem teljesen találónak. Számomra inkább valami nukleáris armageddon előképét idézi a cím.
VálaszTörlésGábor
Honnan tudod, hogy nem lesz olyan Gábor?:)
VálaszTörlésEgyébként a vers érthető, kerek, tartalmas.
Egyedül azzal a sorral van gondom, hogy a víz már rég nem félénk. Szerintem a víz sose lehet félénk. Itt ez nem szép.
A többi jó. Jó volt olvasni.