Bánatom a kabátom ráncaiban hordom
gombostűként nyilall időnként belém
a múltam, a jövőm, s ezernyi gondom,
mi félelmet ültet szívem rejtekén.
A fájdalmas évekből bizony volt elég,
s én lecserélném ezt az ócska kabátot,
de mondd, mennyi lenne rá az esély,
hogy ennél még jobbat találok?
Ez egy remek hasonlat!!:) Találó, rámillő:)
VálaszTörlésKöszönöm, kedves DzsDzs :)
VálaszTörlésDóra! Gratulálok! Ez nagyon tetszik. Érett, magvas, kifejező írás. Ezt a két sort közhelyesnek gondolom kissé:
VálaszTörlés"a múltam, a jövőm, s ezernyi gondom,
mi félelmet ültet szívem rejtekén."
Ide még tehetnél egy kis kakaót, lecserélhetnéd ezeket, de egyébként nagyon jó hasonlatokat hozol és remek az írásod hangulata.
Köszönöm, Balázs, igen, ott én is elgondolkodtam, hogy lehetne még jobb, eredetibb. Köszönöm!
VálaszTörlésDóra kedves, kívánom, hogy az életed csak nyarat ismerjen, hogy ne kelljen azt a kabátot hordanod! :)
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Ferzsi! Úgy legyen! :)
VálaszTörlésKedves Dóra!
VálaszTörlésA vers remek!
Nagyon tetszik a versed... Annyit jegyeznék meg csupán, hogy bármilyen is a kabátod, jobbat soha sem találsz, mert az a tökéletes, amit születésed óta hordasz, viselsz, ami Veled él, lélegzik, ráncosodik, ismer Téged... Gratulálok...
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Jutta!:)
VálaszTörlésKedves szep.napot, köszönömkedves és igaz soraid! Örülök, hogy olvastál! :)
Dóri