Mit más kidobott
önzetlenül öleled kezeddel át,
konzervdobozban őrzöd
a rothadó hús szagát.
Repedt hűtőd nem
zár már jéghegyeket,
mégis társai mellé
féltve beteszed.
Gondoskodsz róla, neki,
s mindenki másnak,
csenddel teli szép évekről,
míg mások sírgödröket ásnak,
Te megmutatod
mindenkinek, hadd
lássa a világ
hol követett el hibát.
Mi más ez, mint
feltétlen szeretet, ó
taníts meg rá! Hadd
öleljem át rothadó hússzeletek
Által körülvett
dobogó szív zaját!
S egyszerre zárja ránk
kulcsát a teleped.
szokatlan témaválasztás,ez tetszik! én ezt a "dobogó szív zaját" részt nem éreztem teljesen beleillőnek,de lehet hogy csak nem jól értelmeztem.
VálaszTörléskíváncsivá tettél a többi írásodra.
Erika
Nem tudom hirtelen, kinek a stílusára emlékeztet, de érdekes, hogy mit nem lehet írni a szemétről...
VálaszTörlésÉrdekes olvasmány
gondalily
Te is gyakran változtatsz András. Provokatív, de nem a legroszabb. Picit talán ez a fennkölt szeretet Onnéttól hogy "Hadd öleljem át" kicsit botlik nem illik ide az áthajlás.
VálaszTörlés:)))) Príma!
VálaszTörlés