Noha torka piciny, dala harsog
Kikelet kacagása e trilla
Vele hangos a hajnal, az alkony -
tavasz ajtaja tárva-kinyitva!
Cseperedhet a harmatos éden -
tülekedve a fűhegyek ormán,
kora-méhek erednek a szélben -
fakadó rügyeket puhatolván.
Csak a föld szaga illatozik még,
de ha újra kinyílik a friss rét,
csuda fűszere illan a légbe
Belesápad a fény, ahogy éri,
s puha szőnyegen árnya becézi -
primulák szeme néz fel az égre
Kedves Jolika!
VálaszTörlésNagyon élveztem a szonetted minden dallamát:)))
Köszönöm kedves kommentedet!
VálaszTörlésAz anapesztusok bizony remek ritmust adnak a versnek :)
Joli
Végre egy kis vidámság. Élvezettel olvastam minden sorát.
VálaszTörlésIgazán köszönöm! :-)
VálaszTörlésJoli
Végre egy micsoda jó vers!:)
VálaszTörlésAz ilyet értékelni kötelező!
Hálásan köszönöm a versélményt Jolán.
Belőlem előcsalogattad a tavaszt!
Kiváló írásodnak most is örültem!
Balzsamként hatnak soraid :-)
VálaszTörlésSzívemben őrzöm szavait! :-))
Szeretettel: Joli
Nagyon szép - igazi hangulatvers :) Együtt él minden, ami a vers kelléke - tatralom, forma, cím, rímek, dallamosság...
VálaszTörlésGratulálok!
Nagyon köszönöm, kedves Vali! :-)
VálaszTörlésÜdv: Joli
Újraolvastam.
VálaszTörlésVirtuóz:)))