Olyat írj, hogy feltámadjanak a holtak.
Vagy csak írj, hagyd az olyant, még várhat.
Biztatom s visszafogom lovaimat,
nem ostromlok velük légvárat.
Farigcsálom már hús-vér kopjafámat,
magam mérem titokban máshoz
szégyen nélkül, hogy értsék, amit mondok,
akkor is, ha más elvarázsol.
Olyat írj, vagy hallgass, semmit ne írjál
önmagadért, hogy még vagy, de teremts
újat, ha a szavak kiüresedtek
s fejszényi a csend, hogy életre keltsd.
Egyetlen nap se lehet csak a tiéd,
mit is érnél vele, ha elejted
s falra szegezed kapitális vadként,
ha az se lesz, aki elfelejthet.
Nekem ez nagyon ismerős, átélhető gondolat mostanság. Valahgy ráéreztél arra, ami foglalkoztat? Hogy hogy te is ezen agyalsz?
VálaszTörlésVagy ez nem új vers?
Engem főként az első két sorban is ránk köszöntő gondolatok fogtak meg.
Egyébként ezt az írást másik munkáidhoz viszonyítva kevéssé kidolgozottnak, kifinomulnak érzem. Mintha még nem fejezted volna be. Nem árad olyan szépen, ahogy szokott.
Vannak benne kifejezett szép részek is, ahogy azt tőled megszokhattuk, de kurtának ható, darabosak is.
Szerény alázattal, mégis határozottan üzensz a verseddel, László... A néha befejezetlennek tűnő gondolatfoszlányok - olyat írj... - arra ösztönzik olvasó(i)dat: csakis a legjobbat adjuk önmagunkból...
VálaszTörlés"fejszényi a csend, hogy életre keltsd"
Nekem az utolsó versszak tetszik a legjobban, a közepén még "farigcsálnék" egy kicsit.üdvözlettel zsovirisz
VálaszTörlés...remek gondolat, írás...néhol egy kicsit bicegősen:-)
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Balázs, meglátásaid helytállóak, a rövid, tömör vers mindig kelthet vélt, vagy valós hiányérzetet. Nehéz átfogóan írni egy-egy témáról, erre mondják, a kevesebb több. Az írásról nehéz írni,-úgy látszik, mert annyira egyedi. Örülök szavaidnak.
VálaszTörlésElőször a XIX. század költői ugrott be, aztán ez elmúlt. Ez a vers személyesebbnek hat.
VálaszTörlésAz első sor nagyon erős, elüt a vers többi részétől még hosszúságban is. Felkelti a figyelmet, érdeklődést. Balázzsal egyetértek abban, hogy nem árad úgy, amit én a szerkezetnek tudok be. Nekem a harmadik versszak a legkedvesebb :)
Való igaz Kedves Vali, valamennyien a "nagy" halra vágyunk, mint az öreg halász, akkor is, mikor örülünk az apró örömöknek, halaknak.
VálaszTörlésKöszönöm gondolataidat.
Köszönöm Kedves zsovirisz, néhány markáns követelményt írtam meg, amit önmagamnak követendőnek érzek, ha verset írok, bár tudom nehezen és bizony sokszor keservesen meg kell küzdenem minden szóért, hogy elfogadható legyen.(ami ugye tudjuk, sosem lesz az)
VálaszTörlésKöszönöm megtisztelő figyelmedet Kedves Matyó, örülök szavaidnak, előfordul egy kicsi ütemzavar,,,ha nem is szándékosan...)))
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Gyöngyi, való igaz, az ember akkor írjon, ha van mondanivalója, bár feltehető, akkor is elfelejtik...(sajnos)
VálaszTörlésgondolatébresztő sorok,megfogott az írásod hangulatával,őszinteségével.jó volt olvasni.gratulációm
VálaszTörlésKöszönöm Kedves nemubul megtisztelő figyelmedet....)))
VálaszTörlés