(altató, Mirának)
Lábujjon
beoson az este…
Tündérálmodon ezüst árny szalad,
álom-csókjával még mosolyt fakaszt,
majd elszunnyad arcodon
a béke.
Nézlek…
S amíg az álomtündér simogat,
elfogom könnyű-varázsú mosolyodat,
és csendben feloldozásért imádkozom,
amiért e mosolyt titkon
ellopom.
Aludj…
én mosolyodat tovább álmodom…
Hajnalig őrzöm, és angyalarcodon
Reggel, az első napsugártól fényesen
hajnal-tündérek csókja vár,
velem!
Gyönyörű!
VálaszTörlésKöszönöm :)
VálaszTörlésSzép-szép. Igen, kellemes.:)
VálaszTörlésDe szerintem úgy mégszebb lenne, ha így hangozna az első két sor:
"Lábujjain
beoson az este"
Köszönöm, Balázs. Tulajdonképpen a lábujjhegyen határozóra asszociálva "követtem el" az általad említettet :) Jól emlékszem, magam is dilemmáztam ezen, aztán azért döntöttem így, ha már rövidült a szó, hiszen a lábujjhegyein kissé mulatságos volna. :)
VálaszTörlésOlvastam valahol - hasonlóan gondoltam, mint pl. ha a "szemed tükre", vagy - szerintem helytelenül használva - a szemeid tükre szóösszetétel esetét nézzük.
Jól érzem? Nem tudom, nagyon régen volt, amikor én ezeket tanultam, és azóta sok minden változott.
Köszönöm!
Annyira duruzsol, annyira szép.:) Altatóként elsuttoghatom?:)
VálaszTörlésHát persze, örülök, ha elsuttogod :)
VálaszTörlés