Az ablak mellett fürdőzik a tavaszi napsütésben, mely az üvegen át nyári forróságnak hat. Élvezi, ahogy a fény a vízfelszínen csillogva játszik. Cseppeken tükröződik a kinti világ – átlátszó burokba zárt valóság.
Felfigyelek rá, miként nyújtózkodik. Álmosan ébredezik a szendergésből, hunyorogva fogadja a színeket. Majd bátran körbetekint – magam előtt látom, ahogy a világot kémleli. Ámulatba esik, fellelkesül. Együtt ébredt a természettel, meglátja a tavaszt, és roppant lelkes.
De továbbra sem fordulok oda. Meghagyom a pillanatot, melynek tökéletesen megéli minden cseppjét. Hagyom, hogy titokban az üveghez simuljon. Minden porcikája magába szívja a meleget, mely kiragadja a szobából. Ácsingózva révül a zöldellő kertbe, vagy talán távolabbra is. Már élvezi a föld vizes illatát, nap hevítette melegét…
Ha kitárnám az ablakot, már orra bukna – de nem teszek ilyet.
Hallgatom, ahogy beletörődve nagyokat kortyol.
Élvezi a legördülő vízcseppet – szinte már csiklandozza -, de a sugarak enyhe perzselése felszárítja azt. A fényes csíkot, és a világot…
Tisztában vagyok vele, hogy elvonja a figyelmem. Már ott vagyok mellette, fürdőzve a napfényben… és valószínűleg ácsingózva - így én távolságot tartok az üvegtől…Végigsimítom rózsaszínné váló bőröm, mely alatt szinte pezseg a kalciferol – elszürkült szervezetem lelkesen habzsolja.
És ebben a pillanatban együtt fotoszintetizálunk ő és én, az üvegen innen, az üvegen túlra sóvárogva…
De immár legyen elég! Tessék dolgozni! Koncentrálni!
De hallom, ahogy nagyot kortyol a hátam mögött!
Édes semmittevésben adja át magát a tavasznak…
És ekkor rájövök, hogy direkt csinálja. Eléri, hogy minduntalan ráfigyeljek…
Pillantásom lesiklik a képernyőről, elszakadok a klaviatúrától, és a poharamért nyúlok (sajnálom, már nem „dolgozom”…). Kilépek a teraszra – az üvegen túlra-, és magammal viszem őt is. Leülünk egy-egy székre a meleg napsütésben, a poháron sokszorosan tükröződik a világ – páracseppek csapódnak a falára.
És ő elégedetten ingatja virágszirmos kis fejét, levelei zöldellve rezdülnek, miközben lehunyt szemmel várjuk, hogy a tavasz mást is felébresszen.
:X Szerettem a békéjét.
VálaszTörlésFuri-muri. Neked igen jó lehet a hallásod. Fura, hogy optikus lettél.:)
VálaszTörlésÉrdekes sztori, és még a gondolatjeleket is nagyjából a legtöbb helyen helyesen alkalmazod (másoknak ez gyakran nem szokása.:))
Nekem valamiért nem hat természetesnek az egész. Talán, ha kétszer ilyen hosszú lenne, árnyaltabb lehetne a tartalom is, ergo jobban felkészülne rá az ember, hogy ebből mi lesz.
Kedves Balázs, aligha van bármi természetes abban, ha az ember egy virággal "kommunikál".:) :) Talán ezért sikerült így. Átnézem majd mindenképp újra, de ez a hangulat ilyen volt...:D
VálaszTörlés...hát nagyon vártam már, hogy kiderüljön, hogy kivel is vagy ilyen meghitt kapcsolatban...benne biztos nem csalódsz majd:-) remek volt az élmény..köszönöm...
VálaszTörlésKedvencek közé került. Remek ötlet, kitűnő utalások, mókás szereplők :)
VálaszTörlésEltalált hangulat, minden szépésjó itt.
Teljesen másra számítottam befejezésként. Elsőre egy cicára vagy kutyára gondoltam. Ilyet sem olvastam még, de megérte.
VálaszTörlésTetszett az ötlet, és a megvalósítás is.
VálaszTörlésIgazából először én is cicára gondoltam, de te szépen befejezted a természet ébredésének leírását,az "együtt ébredést". Üdvözlettel Irma
VálaszTörlésKöszönöm, hogy itt is jártatok!:) Mindig nagyon jól esik, ha olvastok!:)
VálaszTörlés