Talán nem volna szabad mélyebb körökbe lemerülni… Talán a lényeg, a lét-nemlét lényegének megpillantása, érzékelése már egy másik dimenzió, állapot, amelynek földi halandó még a közelébe sem érhet, mert a nagy titok lehet, hogy éget… talán örökre eléget… Lehet, hogy ez a kör, ez a mélység (vagy magasság) csak a földi dimenzióból már eltávozottak számára nyitott… Talán egyedül ők a kiváltságosak, akik evilági jótetteikért már bebocsáttatást nyertek a fénykapun túlra… Talán Istennek velünk - akik még itt, e homályos földi világban bandukolunk, s lámpásunk valami bizonytalanul remegő, pislákoló fény - valami terve van még, s ezért térít el idejekorán a kísértéstől, hogy bepillantsunk, és átlépjünk a Minden Titkok Kapuján… Vissza-visszaterel valami különös erő, valahányszor mélyebb körökbe merülünk, túl magas dimenzióban való szárnyalásra vágyunk. Gyérebb fényt kínál még a vakító fényességnél, s életet kínál a túlélés helyett, melyben megmutatja néha, már itt, e földi létben a pokol dermesztő sötétjét, és a mennyország ragyogó fényeit is… Jót is kínál, de megmutatja az elviselhetetlent, a fájót, a majdnem-kínhalált… Élni tanít talán, és meghalni is. Dönteni, amíg rajtunk áll a választás… Éljünk hát, s ne csak túléljük éveinket. Fogadjuk el, amit sorsunk kínál, s ha bőven kapunk, adjunk belőle azoknak, akik szükséget szenvednek.
Gondolataimat Tornai József: A fa is termi gyümölcseit című írása érlelte szavakká.
Néhány elgondolkoztató idézet a szerzőtől:
„Semmit sem szabad gondolnunk a szellemről, a lélekről, míg nem ismerkedünk meg alaposan a mai csillagászattal.”
…„A halottat azért siratjuk-gyászoljuk, mert bár tudjuk, vele az egyedi az egyetemesbe tér vissza, az individuális lét (test és lélek egyszeri köteléke!) örökre eltűnik. Nem érhet ennél nagyobb gyász, fájdalom! Minden más helyrehozható, kárpótolható. Ez nem.”
…„Az emberiségnek és a történelemnek “vége”, és nem azért, ahogy Fukuyama érvel, miszerint elértük a parlamenti liberális politikai kormányzási módot, hanem mert már túl vagyunk minden próbálkozáson, és mégsem lettünk spirituális, szellemi faj. Nem tudtak sem a vallások, sem a filozófiák, sem a tudományok, sem a művészetek választ adni létünk metafizikai kérdéseire (isten, teremtés, halál, etikai alapok stb.). Egyre rosszabbak, egyre gépiesebbek lettek (globális információ) a körülményeink, ezek között fogunk még jó ideig vegetálni: transzcendens cél nélkül, háborúzva, gyilkolva, rabolva, pénzt imádva, a környezetet, az egész földet elpusztítva. Mit tehetek? Keresem, várom Istent. Írom a verseimet. A fa is terem, hiába, hogy senki sem szedi föl a földre hullott érett gyümölcseit.”
Gondolataimat Tornai József: A fa is termi gyümölcseit című írása érlelte szavakká.
Néhány elgondolkoztató idézet a szerzőtől:
„Semmit sem szabad gondolnunk a szellemről, a lélekről, míg nem ismerkedünk meg alaposan a mai csillagászattal.”
…„A halottat azért siratjuk-gyászoljuk, mert bár tudjuk, vele az egyedi az egyetemesbe tér vissza, az individuális lét (test és lélek egyszeri köteléke!) örökre eltűnik. Nem érhet ennél nagyobb gyász, fájdalom! Minden más helyrehozható, kárpótolható. Ez nem.”
…„Az emberiségnek és a történelemnek “vége”, és nem azért, ahogy Fukuyama érvel, miszerint elértük a parlamenti liberális politikai kormányzási módot, hanem mert már túl vagyunk minden próbálkozáson, és mégsem lettünk spirituális, szellemi faj. Nem tudtak sem a vallások, sem a filozófiák, sem a tudományok, sem a művészetek választ adni létünk metafizikai kérdéseire (isten, teremtés, halál, etikai alapok stb.). Egyre rosszabbak, egyre gépiesebbek lettek (globális információ) a körülményeink, ezek között fogunk még jó ideig vegetálni: transzcendens cél nélkül, háborúzva, gyilkolva, rabolva, pénzt imádva, a környezetet, az egész földet elpusztítva. Mit tehetek? Keresem, várom Istent. Írom a verseimet. A fa is terem, hiába, hogy senki sem szedi föl a földre hullott érett gyümölcseit.”
(Forrás: Tornai József: A fa is termi gyümölcseit című írása)
Elolvastam, együtt gondolkodtam és éreztem veled, sóhajtottam, aztán próbáltam kimenekvést keresni magamnak, magunknak... Talán...
VálaszTörlésSzia Vali!
VálaszTörlésHát ez inkább pillanatnyi eszmefuttatás, benyomások közlése, inkább blog, esszé semmiképp sem. Az esszének van kerete és szerkezete. Az elején bevezetővel indít, megjelöli a témát, amit később kibont, a végén pedig összegez, lezár.
Itt belecsöppenünk valamibe, nem is pontosan érthető, hogy mibe, aztán ennek egyszer csak vége van.
De, egyébként gondolkodtam veled.:)
Az utolsó bekezdésen leginkább.
Arról azért fontos beszélni, mert a megközelítési módja nem megfelelő, fordítva látja a dolgokat.
Az ember spirituális faj volt, abból lett olyan, amilyen most. Vagyis visszafelé haladunk, nem előre.
Egyébként meg persze, hogy ehhez a történelem folyamán soha később nem sikerült visszatérni, mivel amikortól az individuális siker és a gazdasági előrejutás bejött a képbe, onnantól ez halott ügy volt.
Materialista próbálkozásoktól pedig, hogy nem lesz az emberi faj szellemi faj.
Nem a társadalmat, a társadalmi berendezkedést kell variálgatni, hanem a szellemit. Ez sose történt meg. A vallás mindig csak egy része volt a társadalmi életnek, egy osztály a társadalmon belül. A vallás meg vagy életmód, vagy nem jutunk vele előrébb.
Kedves Vali.
VálaszTörlésEkkora gondolattömeget ekkora terjedelemben legfeljebb érinteni lehet.Ezt sokkal hosszabban kéne megírnod.
De tény, hogy az ember a hiedelmei és sejtései között tántorog, és valójában nem tud semmit.
Nem lenne szabad semmibe belegondolni, és mindig azt kéne csak akarni, amit lehet.
Lehangoló perspektívák...
Balázs bölcs dolgokat írt.
Köszönöm szépen, Ferzsi.
VálaszTörlésIgen, Balázs, köszönöm szépen, ha majd alkalomadtán a helyére teszed. Nálam is naplójegyzetek között volt eredetileg.
VálaszTörlésNagyon örülök okos, higgadt érvelésednek, amely sokat segít abban, hogy időnként erőszakosan fel-feltörő kérdéseimet, gondolataimat valamilyen fegyelmezett mederbe terelje.
Az az igazság, hogy néha úgy érzem, semmit nem értek a világból, ami fontos volna nekem. Ilyenkor szoktam egyszerre 3-4 könyvet, cikket, témát elővenni - és persze még jobban összezavarodok. A kérdéseim pedig ott maradnak - reménytelenül magukra hagyva, megválaszolatlanul.
Aztán keresek tovább...
Sokat kéne még tanulnom, talán lesz annyi időm.
Köszönöm a tiszta, érthető összegzést!
"Lehangoló perspektívák...
VálaszTörlésBalázs bölcs dolgokat írt." - írod Kedves Gyuri. Az első gondolatoddal talán annyiban vitatkoznék, hogy amíg a megismerés, vagy tudás vágya töretlenül él bennünk, addig nem élünk célok nélkül. A lemondó elfogadás talán céljaink feladásával jár, fásult beletörődéssé változik életünk - talán túléléssé.
Balázs rendkívül bölcs dolgokat írt. Néha nem biztos, hogy a legjobb helyen teszi fel a kereső, a tanulni vágyó ember a kérdéseit. :) - talán én is így voltam eddig gyakran.
Köszönöm, hogy olvastál.