Csak egy játék

(változatok egy naplójegyzetre)

egy irodalmi játék apropóján, ahol:

1./ az összes alant felsorolt hívó szót használni kellett:

Kezit csókolom, pernahajder, franciakulcs, jelzőlámpa, ebéd, hatlövetű, atomfizika

2. Nem lehetett benne párbeszéd, ám a szereplőknek meg kellett szólalniuk

3. Az alábbi szavak nem szerepelhettek benne, de kötelezően szerepelnie kellett valamely szinonímájuknak:

csökönyös, csikk, lekötelez, ronda, vedlik

4./ Nem kötelezően – próbálkozni lehetett a központozás elhagyásával.

Ha tetszik a játék, próbáld ki, Kedves Olvasó!

1./

Emlék

mint hatlövetű fegyver hirtelen mered ránk néha jeges hidegen egy-egy váratlan emlék akár a nem várt kéretlen-hívatlan idegen vendég

a nyurga kamasz is ki - kezit csókolom! - köszönt a liftben még nemrég

- lám ő az a srác - jutott eszembe róla hirtelen a régi fájó emlék…

…igen te vagy ki sohasem ölelte át még az anyját s már hiába tennéd…és csupán néhány könnyes emlék ad számodra reményt hogy néha megláthasd még rég porrá vált részeg csavargó pernahajder apád kinek földi küldetése számodra nagyobb talány mint elmélkedni az atomfizikán és megfejteni a titkot nagyobb próbatétel talán mint franciakulccsal bíbelődni az ódon gyár sötét rideg udvarán hajnalok hajnalán

…vagy míg a jelzőlámpa pirosra vált s a zebrán megint vénült anyád a rongyos nő halad sietve át kinek kékes arca …csupán ismerős ma már

de így is szép még az ölelés - emlék hogy már feslett a nő és fagytól kosztól hámlik és részeg volt megint nemrég

… és áthalad a nő a zebrán futva sietve hogy a langyos ebéd még átmelegítse vénen sem konok csúf megvénült ebét ki egy téli éjen csapódott mellé egy lerágott csontért örökre elszegődve már sok-sok éve egy halk karácsony-éjjel mikor egy csillag gyúlt ki éppen a keleti égen és angyal szállt fennen halkan szépen

…karácsony volt és himnusz szólt földön égen a kutya halkan sírt: segíts élnem s az asszony csontot kotort elő serényen fagyott arcát a kutya melegre nyalta és boldogan hajoltak kacagva együtt arra hol a csupasz földet a havas jeges hófehér paplan betakarta

egy eldobott cigarettavég mint a mécses addig égett míg a tél leple őket egymást ölelve hó-fehérrel álomba lehelte

azóta hű társai egymásnak a kutya s a nő és ők együtt

de nélküled élnek immár örökre…

2./

Árva fiú balladája

mint hatlövetű fegyver

hirtelen

mered ránk néha

jeges hidegen

egy-egy váratlan emlék

akár a nem várt

hívatlan

idegen

vendég

az a nyurga kamasz is

ki - kezit csókolom! - köszönt

a liftben még nemrég

lám ő az a srác…

- jutott eszembe róla hirtelen

a régi fájó emlék…

te vagy az hát

ki sohasem ölelte át még anyját

s már hiába tennéd…

csupán néhány könnyes emlék

ad számodra reményt

hogy néha megláthasd még

rég porrá vált

részeg-csavargó

pernahajder apád

kinek földi küldetése

számodra nagyobb talány

mint elmélkedni az atomfizikán

és megfejteni a titkot

nagyobb próbatétel talán

mint franciakulccsal bíbelődni

az ódon gyár sötét rideg udvarán

hajnalok hajnalán

és míg a jelzőlámpa pirosra vált

a zebrán megint vénült anyád

a rongyos nő halad sietve át

kinek kékes arca csupán ismerős ma már

de így is szép még

az ölelést vágyó emlék

hogy feslett

a nő

és fagytól kosztól hámlik

és részeg volt megint nemrég

… áthalad a nő a zebrán futva sietve

hogy a langyos ebéd még átmelegítse

vénen sem konok

megvénült csúf ebét

ki egy téli éjen csapódott melléje

sok-sok éve

egy lerágott csontért örökre elszegődve

…egy halk karácsony-éjen

mikor egy csillag gyúlt ki éppen

a keleti égen

és angyal szállt fennen

halkan szépen

karácsony volt

és himnusz szólt földön égen

a kutya halkan sírt: segíts élnem

s az asszony csontot kotort elő serényen

fagyott arcát a kutya melegre nyalta

és boldogan hajoltak nevetve együtt arra

hol a csupasz földet

a havas-jeges hófehér paplan betakarta

s egy eldobott cigarettavég

mint a mécses

addig égett

míg a tél leple őket

egymást ölelve

hó-fehérrel

álomba

lehelte

azóta

hű társai egymásnak

a kutya s a nő

nélkülded élve

immár örökre…