Ha elmegyek...

Ha elmegyek, mert elmegyek egyszer
nem viszek magammal csomagot,
lelkemre ülnek becéző szavak,
szívembe marnak sóhajok.

Bakancsba dugom keskeny lábam
törje fel vastagon szeges kérge,
tele a papír, kész van a lecke,
megvan már írva életem regénye.

Mezítláb jöttem a világra,
ölembe rejtette csillagát,
szelíden néztem száz csodára,
gazdagon megyek tovább.

Nagy nyugalomban nézem fészkem,
szavakba oltott aranyát,
sóval hintem be földi részem,
elmegyek egyszer, s nincs tovább.

(nyugodtan percel már az óra, írhatsz, ha akarsz a margóra)

Átkozott szavak, beszédes versek
Margómról nem sírnak többé tercek,
Rímesőm nem hullat cseppeket,
Megígértem...hát elmegyek...