Ha örökké

parafrázis-(kísérlet)


Bár örökké együtt lennénk, mi ketten,
S élhetnénk addig, míg a Föld forog.
Ám harcoljunk közelgő végünk ellen,
És áldozzuk fiunknak aranyunk.

Kölcsön-életünk így lesz végtelen
élet, s ha vén testünk végsőt hörög,
Újjászületnénk létében, s a szerelem
Édes másunkban maradna örök.

Van-e, ki minden kincset veszni küld,
Ha a kincs örökéletű, és majd
Harsan a zúgó taps és égi kürt
Hallik: mi a végzetes vesztes dal?

Ó, ha te hinnél, drágám, mint apád,
Fölnézne majd e gyermek is terád!

XIII

Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig lehetsz csak míg földünk lakod:
Készülj gyorsan közelgő véged ellen
És add át másnak édes alakod.

Kölcsön-szépséged így lehet örök
Virágzás csak, mert, bár tested kihűl,
Újjászületnél s édes gyönyöröd
Édes sarj nyerné egykor örökül.

Van-e, ki ily szép házat veszni hagy,
Ha hű gond megjavíthatja, mire
Felzúg a tél viharos szele, vagy
A halál örök, fagysivár dühe?

Ó! csak a pazar. Drágám, volt apád;
Hadd mondja ezt a fiad tereád!
(Shakespeare)