Észrevettem szemében a közelséget,
arcán a mosolyt
és a tisztaság ragyogását,
melyben a csúf
még csúfabbnak érzi önmagát.
Láttam szemében a közelséget,
tudtam a messzeséget,
ívét a hidegségnek.
Elfordítom fejem,
a horizont elnyeli szemem:
új irányok messzesége,
közelsége,
a véges végtelensége,
a van és a kell törvénye.
Beleordítom a képbe:
nekem fáj a távol,
s fáj a közel reménye.
Ebből szerintem igazán jó az utolsó három, záró sor lett. A többi elég általános gondolat. Mindenesetre egyszerűségével együtt nem annyira rossz.
VálaszTörlésA hidegség íve az nagyon furcsa cím és gondolat is egyben, számomra. Egyrészt, mert a hidegségnek nincs íve, másrészről mert a vers egy olyan szituációról szól, melyben valaki hűvös szokott lenni, nem pedig hideg.
Köszönöm Balázs, az értékelést. A költészet és általában a művészet az a terület, ahol minden lehetséges.
VálaszTörlésAzért az túlzás, hogy minden. Sokminden igen, de nem minden. Egy olyan tevékenységben, melynek keretei vannak és tudományosan meghatározott szabályai, ott az adott szabályok szerint lehetséges, ami lehetséges. Ezt a tevékenységet pedig köti a verstan, a nyelvtudomány és egyebek...
VálaszTörlésSimulékony, szép indítás, de a vége nekem kicsit töredezettnek hat.
VálaszTörlés"melyben a csúf
még csúfabbnak érzi önmagát." - ez tényleg jó:)
bár én ebben a sorban "a horizont elnyeli szemem:" - a szememet tekintetemre cserélném. De ez én vagyok:)
Érthető gondolatok.
VálaszTörlésAz ellentétek hangsúlyozottságai nagy hatást gyakorolnak.