Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2011. április 2., szombat

A kalitka

with 4 comments
A kalitka ajtaja fémesen csikordult,
s a madár hunyorogva vette tudomásul; nem fordult
jobbra a sorsa. Bár lehet,hogy a vágyott szabadság csak képzelet.
Míg el nem érhető, hiánya éget, mar.
Majd ahogy megkapta hamar
a kitáruló teret,s egy felé nyúló kezet,
többé már nem értékelte. Tollát hullajtva,
a vágyódástól megfosztottan, rabként lépkedett.
Tűrte a lábára ólmos szürkén rákérgesedő szaruképletet.
A kalitka ajtaja fémesen csikordult,
s a madár lakatra zárta az életét.
Rozsdás kulccsal bélelte ki a háborgó begyét.




4 megjegyzés:

  1. "kalitka ajtaja fémesen csikordult,
    s a madár lakatra zárta az életét" - szívenütős kép...- átültetve az emberlétbe...

    VálaszTörlés
  2. Összességében tetszik a versed. Talán a szerkesztése csak azért nem fogott meg, mert nem szoktam még mindig hozzá. Bár abban is van valami érdekesség. A képek erősek és jól eltaláltak.
    Dikó

    VálaszTörlés
  3. Giriczné Gyányi Mária-march2011. április 4. 12:15

    Kedves Heni!
    Tetszenek az áthajlások a versben. A lezárás is tetszik, talán az utolsó sor az, amit nem tartok kedvencemnek. A kibontott kép mögött bújó lemondás érthető, érezhető.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a véleményeteket. :)

    VálaszTörlés

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.