A kalitka ajtaja fémesen csikordult,
s a madár hunyorogva vette tudomásul; nem fordult
jobbra a sorsa. Bár lehet,hogy a vágyott szabadság csak képzelet.
Míg el nem érhető, hiánya éget, mar.
Majd ahogy megkapta hamar
a kitáruló teret,s egy felé nyúló kezet,
többé már nem értékelte. Tollát hullajtva,
a vágyódástól megfosztottan, rabként lépkedett.
Tűrte a lábára ólmos szürkén rákérgesedő szaruképletet.
A kalitka ajtaja fémesen csikordult,
s a madár lakatra zárta az életét.
Rozsdás kulccsal bélelte ki a háborgó begyét.
s a madár hunyorogva vette tudomásul; nem fordult
jobbra a sorsa. Bár lehet,hogy a vágyott szabadság csak képzelet.
Míg el nem érhető, hiánya éget, mar.
Majd ahogy megkapta hamar
a kitáruló teret,s egy felé nyúló kezet,
többé már nem értékelte. Tollát hullajtva,
a vágyódástól megfosztottan, rabként lépkedett.
Tűrte a lábára ólmos szürkén rákérgesedő szaruképletet.
A kalitka ajtaja fémesen csikordult,
s a madár lakatra zárta az életét.
Rozsdás kulccsal bélelte ki a háborgó begyét.
"kalitka ajtaja fémesen csikordult,
VálaszTörléss a madár lakatra zárta az életét" - szívenütős kép...- átültetve az emberlétbe...
Összességében tetszik a versed. Talán a szerkesztése csak azért nem fogott meg, mert nem szoktam még mindig hozzá. Bár abban is van valami érdekesség. A képek erősek és jól eltaláltak.
VálaszTörlésDikó
Kedves Heni!
VálaszTörlésTetszenek az áthajlások a versben. A lezárás is tetszik, talán az utolsó sor az, amit nem tartok kedvencemnek. A kibontott kép mögött bújó lemondás érthető, érezhető.
Köszönöm a véleményeteket. :)
VálaszTörlés