amor platonico
haragszol te újra most,
mi vagy te , s én mi vagyok?
nem leszünk mi soha már
királyfi és királylány.
és jaj, az idő!
az idő csak mindent elvesz!
csak emlék maradt,
kósza jelmez.
mit farsangor a bálban hordtunk,
de koronánkat vissza adtuk.
most én sem mondok semmi szépet,
tőled sem jön aranymondat,
féltem, tudtam mindi, ez lesz.
a világ is előre megmondta.
isten tudja, mi legyen most?!
gyászolom a szép időket...
távolodva vágtat a ló,
menekülök.
messze tőled.
nem tudom, hogy miért tettem,
miért nem gondoltam én másra,
ami most majd következik,
az életem új állomása.
szeretlek még mindig téged!
te édes, gőgös, furcsa sznob lény.
nem kereslek , nem beszélek.
fecseghetsz is.. nem utállak.
egyszer úgyis visszatérsz majd,
s kezdődik a mese újra
tudom, szép lesz egyszer minden,
ahogy én azt megálmodtam.
Olvastam. Egyelőre csak annyit: ha van központozás, tehát a szöveget tagolod mondatokra, tagmondatokra, a kezdéseknél miért nincs nagybetű???
VálaszTörlésÉn is elolvastam, nekem egy két betű hiányzik.
VálaszTörlés