Bálnadilemma (folytatás)

Mottó: „Ha a bálna lepke lenne
Rászállna a levelekre...”

Öltözőjében a bálna,

lepke szerepét próbálja,

Egy kísérletet még megér

felhívta a menedzserét,

szervezzen egy dalos estet

szárazföldi levelekre.

Készített egy vízi zenét,

rovaroknak üzenetét:

pillekönnyű ritmusokban,

víz tör elő ciklusosan.

Megtisztelő felhívásra,

uszonyát használta szárnynak,

testét papírba tekerve,

rá a pillangót sminkelte.

Ajándékként hozott kútja,

szökő vízét körbe fújta,

mutatványát így gondolva,

szállt lazán a zöld porondra.

Rég eltitkolt lepke lelke,

tengervízzel keresztelve,

közönségét elfolyatva,

nem fürdött a hódolatban.

Sikernek így foszlott álma,

hogy keze csókot dobálna.

Akcióját nem becsülte

még egy-két kiöntött ürge,

"Menj vissza az óceánba!"

- mondták még esőkabátban.

Hernyó sem örült e tettnek,

duci angyalt látott benne,

imájának még derekán,

érte el a gyors hurrikán.

Dühösen szólt így a sztárra;

"Csak emlősnek lehet vágya,

hogy sós levesben úszkálva,

engem szilán át zabálna!"

S itt a cetünk magába szállt,

eltévesztette az arányt,

fordult, s lett egy lutra album,

míg eltelt egy intervallum,

sorsa most már úgy alakult;

publikuma papírra múlt.

Öltözetét beköttette

szereplőit megkövette.

Elszállt s oda nem tért vissza.

ma tenger sós vízét issza,

Néha gyötri durva álom,

pillangóban úszna százon,

győztes társa cetek lánya,

kivel szívesen himbálna.

(Dezső Márton: Bálnadilemma című verse nyomán)