Bezárni egy bőröndbe a múltat,
Otthagyni göröngyös út porán.
Hátat fordítva az útnak,
Belépve jövőm kapuján.
Eldobni kulcsát, a vén folyónak adni,
Átkelni düledező hídján.
Hagyni a hidat a folyóba rogyni,
Hogy ne tudjak visszatérni már.
Hol, a nap kel fel, most arra elindulni,
Lépdelni aranyló útján,
Végre a vágyott fényre jutni,
A boldogság tavaszán.
Kedves Anna !
VálaszTörlésÖrülök, hogy egy szép verssel ajándékoztál meg bennünket,és annak is, hogy végre ez most nem szomorú! Irma
Kedves Anna!
VálaszTörlésSimogató minden szavad, köszönöm :)
Szívből kívánom neked ezt a fajta tavaszt.
Üdvözlettel: Végh T. Mónika
Ez nem rossz Anna, sőt egészen tetszik. Szerintem írhattad volna egybe az egészet.
VálaszTörlésTetszik a versed. Kár, hogy az utolsó sor klisé... :(
VálaszTörlésKedves Anna!
VálaszTörlésSzép megfogalmazás az újrakezdésről, tetszik!
Szia Jutta, köszönöm.
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólást mindenkinek. Balázs, neked külön, eredetileg egyben írtam az verset, csak akkor szedtem három részre, amikor ide beküldtem, úgyhogy a meglátásod nagyon jó. Köszönöm.
VálaszTörlés