szívemre roppan a bérc, a tető -
hóizzadásban, köpönyeglázban
jégcsipke-homlokuk kék szemfödő.
Földi szobámban pitvarom csendje
sziklacsodákat álmodva nő,
mély vizek útja köveim mossa,
télfehér csókkal eltűn' az idő.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésBocsánat, nem jól fogalmaztam.
VálaszTörlésTehát:
Már az első sorok olvasásakor éreztem, hogy te írtad.
Nagyon szép, csak fájdalmas.
:)
VálaszTörlésÉrdekes, én is ki tudnám választani a te verseidet akár ezer közül is!
Fájdalmas? Pedig így lesz! A hegyek utáni vágy megöl! :)
Szomorú ezt hallani, de erős vagy, tudom.
VálaszTörléselismerésem az érzékletes képekért,érdekes szóhasználatért, kiemelnék párat:
VálaszTörlés"szívemre roppan a bérc"
"jégcsipke-homlokuk"
"pitvarom csendje
sziklacsodákat álmodva nő"
s hogy mindezt ilyen tömör formába rendezted.
Erika
Erzsébet! Minden elismerésem! Ez gyönyörű lett!
VálaszTörlésLenyűgöztél!:)
Kedves Erzsébet!
VálaszTörlésSzép, kifejező képek, tetszetős bár fájdalmas, gratulálok!
Mindenkinek köszönöm a véleményt.
VálaszTörlés(Velem nagy baj van! Ezt a versem nem érzem kivételesnek, sőt... Viszont közöltem itt általam sokkal (!) jobbnak vélt verseket, amelyek visszhang nélkül maradtak. Az általánosan elfogadottól ilyen nagy mértékben eltérő irodalmi ízlésem lenne?!)
és az baj?? mert szerintem egyáltalán nem. :)
VálaszTörlésIgen, ezen magam is sokat szoktam gondolkozni a magam szemszögéből. Magyarán bennem is felmerült ez a kérdés saját írásaimra vonatkozóan.
VálaszTörlésÉs ez azért merülhet fel, mert szerintem sokunknak kétfajta legjobb művei vannak. Az egyik csoport az, amit mi a legjobb műveinknek tartunk, mert tökéletesen azt fejezik ki, amiről szólni akarunk, vagy tökéletesen minket fejeznek ki. A másik csoport az, amit mások a legjobb írásainknak tartanak, mert hatnak rájuk a mindenkori közízlésnek megfelelően. Szerencsés esetben a két csoportba tartozó írásokból valamennyi időnként átfedi egymást. És akkor mindenki örül. Egyébként meg, amit mi magunk jónak tartunk, azokat később az utókor felfedezi magának, amit meg mások mondanak legjobbjainknak, azt a jelenkor fedezi fel magának. A teljesség igénye nélkül ennyi erre a válaszom.
Igazad van, Balázs. Talán ez is egy magyarázat.
VálaszTörlésPéldául ezt a verset bárki (!!!) megírhatta volna így, vagy sokkal jobban. De a Ki a múltból címűt aligha... Azt és úgy csak én tudtam elmondani. És hogy nem hat másokra, az nem tragédia, viszont állítom, hogy jóval több, mint ez a kis vacak...
:)
Átfogalmaznék:) : Jóval több, mint egy kis vacak! Félve mondhatom, hogy engem is lenyűgözött?:(
VálaszTörlés