rossz könnyeid viharban érnek
függőlegesen tébolyog fekete grimaszod
tépázott hiúság él
és visszaél velem
szobánk falához
a bukás állít gyámot
felhergelten támad a mohóság
felfalni mind a hitemből serkenőt
önzés tapos
fölénnyel kikezd
spirálba terheli az élettemetőt
maradunk szoborcsoportnak
áttetsző dermedtség dereng a mohán
uralomvágyunk szikkadt repedés lesz
kövön és elherdált glórián
Úgy szeretem, hogy egyszerű dolgokról is fantasztikus szavakkal tudsz írni.
VálaszTörlésEzt már tapasztaltam, és most ismét törhetem a fejem.
Drága Éva, nem igazán hiszem, hogy ezek a szavak fantasztikusak. Így kínálta magát a gondolat, szinte ellenőrízetlenül így öltött testet... Ne is tudom, hogy miért így!
VálaszTörlésÉs ne törd a fejed! Ha nem érthető, a szerző a hibás! :(
Ezt inkább érezni kell, mint érteni. Az érezhetőség az előfeltétele az érhetőségnek. Az világos mit akarsz mondani, de inkább festesz, hangulatot festesz és nem mondasz. Ez nem hiba, megállapítás. Noha írásod érezhető és érthető, olvastam már jobb írásodat is.
VálaszTörlés"Az érezhetőség az előfeltétele az érhetőségnek." - köszönöm a tanítást!
VálaszTörlés"...inkább festesz, hangulatot festesz és nem mondasz. Ez nem hiba, megállapítás." - rossz megállapítás, helytelen!
"...olvastam már jobb írásodat is." - ha te mondod! :)
"maradunk szoborcsoportnak
VálaszTörlésáttetsző dermedtség dereng a mohán
uralomvágyunk szikkadt repedés lesz
kövön és elherdált glórián"
Abszolút érthető és érzékletes, érezni nem csak érteni lehet.;)
Ha te mondod.:)
Hupsz...
VálaszTörlésAzt hiszem értettem és éreztem a sorokat, de tény, hogy még vissza kell térni hozzájuk...
szep.napot,
VálaszTörlésköszönöm! :)