Hány nyarat loholtunk végig
tekerve le a fonalat, gyorsan futva
boldog réten, nem félve hogy a szélbe kap
és kerek szemű sárkányunkba
akár a villám is belecsap.
Tudtunk csapongva lelkesedni,
nagyot gondolva hosszút lépni,
hegyre fel és völgybe le,
és hinni az ősz még messze van
a tél pedig csak népmese
mit a sors csak mindig másnak ad,
mi pörgettük le a fonalat.
A nyarak lassan elköltöztek,
az őszök ütnek már tanyát,
és pironkodóan nem cibáljuk
vágyunk lobogó szög haját.
Hátunkon zsákban emlékréteg,
barna szalmán vásott kéreg,
szőke búza és olajág,
mutatjuk azt, hogy bírjuk vinni,
nem nézzük éltünk alkonyát.
A gombolyag már akadozik,
egy-egy bognál meg-megáll,
a szálak kusza tengerében
ha néhány remény fénye száll,
ezüstfonállal kötjük össze
az ősz magányát kicselezve
mindazt amit még felkínál.
Lassabbra fogtuk a fonalat,
s télbe andalgunk ezalatt,
egyszer zsákunk is kireped,
nem őrizünk meg kincseket,
csak üres orsónkat adjuk le fent,
mit Isten lámpása átvilágít és
szegre akaszt vagy zsebre tesz.
Biztos már kezded unni, hogy mindig azt mondjuk, hogy nagyon szép, amit írsz és jól írsz, de hát mit lehetne mondani, ha így van?:)
VálaszTörlésMegint egy szép verset hoztál.
Nekem egyedül az utolsó sor lóg ki a hangulatból.
Még elolvasom párszor, s ha mégis találok kritizálni valót, megemlítem.;)
Köszönöm Balázs! Nem is tudom, unjam? Tudod mit? Még nem.
VálaszTörlés:)
Szeretem ezt a versedet is. Dallamos, szépek a rímek, összecseng és együtt él a tartalom, a forma, a cím, a ritmus és rímek... egyszóval: AMFÓRA! :) - nehogy unalmassá váljon - én várom az újabbakat! :)
VálaszTörlésÉva!
VálaszTörlésCsatlakozom az előttem szólókhoz!
:-)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésÉva, szép vers! Valóban csupa dallam és gyönyörűség!
VálaszTörlésBalázs téved, az utolsó sor nem kilóg, hanem bűnrossz! :)
"mit Isten meg majd zsebre tesz."
Hat szóból négy egyszótagú, ráadásul ebből is csak kettő a jelentéshordozó, a másik kettő viszonyszó... :(
Ja, és ami kilóg, az nem rossz. Ezt is megtudtuk, köszi.:)
VálaszTörlésTe Balázs, aztafűzfánfütyülőjétavilágnak! Velem ne ironizálj, mert én csak mókából írtam, nézd, ott a mosolyjel is! És különben ami kilóg, az nem föltétlenül rossz önmagában, lehet oda nem illő, kevésbé találó stb. De ez a sor önmagában sem jó!
VálaszTörlésVelem ne izélj, jó? :)
Na, te se látod a mosoly jelet!:)
VálaszTörlésNe fenyegess, jó!:))
Drága Valika!
VálaszTörlésKöszönöm.
Most egy kicsit eltereltek a lentebb olvasott javaslatok, de nagyon örülök a véleményednek.
Köszönöm drága Jutta!
VálaszTörlésÉn is csak ismételni tudnám magam:)))
Örülök Neked:)
Kedves Erzsike! Fél órája gondolkodom, de most nem vagyok képes. Viszont nem fog békén hagyni amit írtál.
VálaszTörlésKöszönöm, tényleg suta.
Kedves Balázs!
VálaszTörlésJavítanád?
Köszönöm.
Lassabbra fogtuk a fonalat,
s télbe andalgunk ezalatt,
egyszer zsákunk is kireped,
nem őrizünk meg kincseket,
csak üres orsónkat adjuk le fent,
és örök fagyban dideregve
ezüstszálunk meg lent reked.
Szerva itt, csere ott.;)
VálaszTörlésBent reked:)
VálaszTörlésMár igen:)
VálaszTörlésMilyen gyors szerva!
VálaszTörlésKettő is:)
VálaszTörlésEzt így nem érzem igazinak.
VálaszTörlésSajnos.
Éva, csak azt írd, amit IGAZNAK érzel! Viszont azt is meg lehet fogalmazni olyan szépen, kifejezően, mint a versed többi sorát. Tessék kiizzadni :))
VálaszTörlésIzzadok, bár elég hideg van. A széljárás sem kedvező, de amit tudok megteszek.
VálaszTörlésLassabbra fogtuk a fonalat,
VálaszTörléss télbe andalgunk ezalatt,
egyszer zsákunk is kireped,
nem őrizünk meg kincseket,
csak üres orsónkat adjuk le fent,
mit Isten lámpása átvilágít és
szegre akaszt vagy zsebre tesz.
Ezt érzem!
Javítva:)
VálaszTörlésKöszönöm Balázs!
VálaszTörlés:)
Gyöngyöt fűztél ezüst fonálra...
VálaszTörlésSzínes kalárisba...
Versed olvasói élmény.
Köszönöm István! próbálom hinni, hogy talán.
VálaszTörlés...csakhogy ne ne und,...remek írás, élmény volt olvasni...és jó az a sor oda a végére...
VálaszTörlésKöszönöm Zoli!
VálaszTörlésEz már a javított változat, de az utolsó.
:)