Az utca fölé sötét árny vetült,
a levegő sűrűvé vált.
A kiszáradt fára vén kánya ült,
s vijjogott fekete halált.
A mag már csírájában elszáradt,
elsatnyult rég a jégvirág.
A Nap is hajnalban jól megfáradt,
trónjára szállt a holdvilág.
Szürkén gomolyogtak a fellegek,
sivítva borzolták tollát.
Hívták őt a rongyruhás szellemek,
roppanásig markolták torkát.
Kedves Henrietta!
VálaszTörlésIgazán kísérteties a hangulata, halálközeli. Érdekes képek: " elsatnyult jégvirág", "hajnalban megfáradt Nap" Gondolom ez nem a mostani verőfényes napok valamelyikén született, mert nagyon téli, ja és nagyon jó!
Kedves Henrietta,
VálaszTörlésNagyon tetszik a versed, szeretettel olvastam, igazán közel áll a lelkemhez
Hm, hát olvastalak, de...
VálaszTörlésKedves Judit,
VálaszTörlésez a versem teljesen friss. Jelen lelkiállapotom hív tükre...:(
Köszi.:)
Balázs,
VálaszTörléshm, hát szeretem a lényegre törő kritikákat.:-)))
Hm, hát nem szeretek cifrázni.:)
VálaszTörlésHm, szerintem ebből a versből nem derül ki a lelki állapotod.
Hm, még az is kérdés számomra, hogy mi derül ki belőle...
Hm, stop.:)
Hm, ez egy érzés.
VálaszTörlésHm, nem konkrét.
Hm, lehet, hogy csak nekem mond valamit.
Hm, neked rózsaszín, nekem momentán fekete.
Hm,hm.:)
Én, szomorúnak, sőt aggasztónak találom, és megkockáztatok egy depresszív állapotot. Ami nem kellemes érzés, de sajnos megtalál bennünket.
VálaszTörlésÉrzésem szerint jól megírtad, verstanilag, nem tudok mit mondani, sajnos.