Korlátlan lehetőségeim

Jaj, hát azok vannak.

Ha belegondolok, mindenkinek vannak korlátlan lehetőségei. Persze keményen meghatározott körön belül, de léteznek. Hagy aztán ez a kör milyen átmérőjű, hát ez sokkmindentől függ. Az illető agyi milyenségétől, az anyagi helyzetétől, környezetének pozitív, vagy rossz hozzáállásától, és szerencséjétől.

Mert mindenhez szerencse kell, a többi részletkérdés. Ha nincs, a bölcset is elsöprik az események, ha van, a hülyét is a tenyerén hordozza.

Erkölcs, igazság, méltóság, emberi viselkedés, ezeket mind azok találták ki, akiknek nem volt szerencséjük, és valamivel kárpótolni akarták magukat. Na meg kifelé is meg akarták magyarázni, hogy ők nem nudlik, ők az értékei a társadalomnak, mert a lényeg, az emelkedettség érdekli őket, és nem a nyomorult szerencse.

A szerencse alacsonyröptü megléte nem tud mást nyújtani, mint gazdagságot, kényelmet, rangot, szép nők, és pezsgős vacsorák, aholis a kedvezményezett nem tudja, hogy Cicerót nem Kikerónak ejtik.

Gondolom, ezt a hiányosságát, fogát vicsorítva, alig tudja túlélni.

És azt, hogy a Halotti Beszédet nem tudja elharsogni memoriter, visszafelé, az irigoszkópiáról pedig azt hiszi, hogy mentőmellény…

Bezzeg a bölcs, kellő intellektuális emelkedettségében, egész életét végigüli tátott szájjal a gazosban, hátha jön a sült galamb, mit lehessen tudni, egy ismerős ismerősének jött is, mert minden jön, ha nagyon akarja az ember.

Egy szerencsés akármekkora ökör, kifizeti, hogy elnézők legyenek vele, sőt, okosnak higgyék.

És lássatok csodát, az emberek nagyobbik része el is hiszi, a többi meg úgy tesz.

Hiszen, a szerencse fontosságát tagadó tiszta udvar rendes házaknak is ki kell fizetnők a gázszámlát.

Savanyú a szőlő emberek! Mert jobb ma egy bőrönd bankó, mint holnap egy túzok a háztetőn.

Mert ha valaki nem tudja, hogy nem Vilmos császár találta fel a vilmoskörtét, attól még kényelmesen heverhet ezüst szarkofágjában a márvány emlékműve alatt, nem több és nagyobb az a szerencse mentes alak, aki a temető árkában fekszik ugyanott, hantján három tő büdöskével.

Lehet harsogni a zsíros kenyér himnuszát, mindaddig, míg szájon nem vágják harsánykámat egy marék kaviárral, vagy langusztával- homár.

Azonnal be fogja látni, hogy élete egy ménkű nagy tévedés volt, mert lehet emelkedett és igen pallérozott zsíroskenyérfaló, de jobb szerencsés hülyének lenni, mint okos zseniként feküdni majdan a büdöskék alatt.

Még talán az angyal trombitáját is utolsóként hallja meg.

Na persze, az én korlátlan lehetőségeim korlátai igen szűkös helyet biztosítanak számomra, de azért azt eldönthetem, hogy állva, vagy ülve eszem meg a zsíros kenyeremet.

Hogy mennyi képtelenséget hordasz te itt összevissza- mondta a róka a sündisznónak, és nagy szelet kavarva elrepült.