Megint

Odakint az utcán
a duruzsoló élet már kering,
mi sietteti a szorgos lépteket,
hisz hétfő van megint.

Megrepedt tükörképem is
huncutul rám kacsint,
de cigarettafüstben úszó semmiségem
fáradtan rálegyint.

Szabadságolnám az idő urát,
mi hajtja szolgáját, s meg nem áll,
ám fejemre koppint a merev hajnal,
mosolyom így, csupán halvány törtvonal.

Mégis új erőt tuszkol csontjaimba
a buzgó kötelességtudat,
mire elmém is sürgetőn köhint:
Irány a vágtázó világ! Megint.