Nézz!Láss!
Hallj!
Figyelj!
Fiktív eszmeként omlik össze,
Minden mit, agyad nem lát.
Szemed, füled nincsen most már
Lábak nélkül, megbotlottál.
Emberek közt jellé váltál,
A halállal táncot jártál,
Világ szajhájává lettél,
Nem érdekel, bármit tettél.
Ref:
Egyél úgy, mindig mintha,
Finom volna minden minta,
Mit felszolgáltak most előtted
Mementóként értelmezted.
Napra tekintő, álmos lámpák,
Koldus botra jutott szavak,
Szemtelen metódusként járó,
Romlott koncért küzdő vadak.
Gondolattal válaszol!
Gondolattal válaszol!
Gondolattal válaszol!
Gondolattal....
Válaszokat miért nem kapok?
Tán nem teszem fel jól a kérdést!
Mit jelentesz még nem tudom!
Hisz nem láttalak én még soha!
Gondolkodnom kell egy kicsit.
Mihez kezdek majd ezután.
Fejemben, mint a murva,
Nő a káosz újra, s újra!
Ref:
Egyél úgy, mindig mintha,
Finom volna minden minta,
Mit felszolgáltak most előtted
Mementóként értelmezted.
Ülsz most a padon, s azt nézed,
A világ miként ér majd véget,
A fiktív eszmék megtámadnak,
De mementóként újra szabnak.
Nézz!
Láss!
Hallj!
Figyelj!
A mondandód és a refrén nagyon tetszik...
VálaszTörlésAz egész egységességét nem mindig éreztem, de lehet, hogy azért van ez, mert a dalszöveg írására csak vágyom, de sajnos nem művelem... Egyébként tényleg tetszik... Majd még visszatérek hozzá, mert lehet,hogy így elsőre furcsa csupán:-)))