Egy vékony cérnaszál,
mely felfeslett a lelkemen.
A fájó érzés elkaszál,
jeges kezem melengetem.
Kattognak a bénult percek,
cikázik vissza az idő:
öregből lett újra gyermek.
Kell egy szíverősítő.
Kell egy csoda!
Mely meggyógyít,
s nem enged oda,
hova mindenkit szólít
majd egy felsőbb erő.
Nem lehet, hogy ennyi volt!
Ez csak pusztán merő
tévedés, felsikolt
az ész:
Tarts ki!
Ha rád néz
tudja, hogy még valaki,
mesélni tud a jövőről,
s el is hiszi, hogy még van neki.
Őőő, hááát, izééé...
VálaszTörlésMondanivalója előtt meghajlok.
Szép és tiszta érzelemvilágú.
De mint vers, nekem kissé megtörik. Nem találtam a ritmusát. Bár lehet aludnom kellene egy kicsit.
Valahogy elbeszélősen cseng nekem.
De a 13.sor elejéről mindenképp elvenném az a "majd"-ot.
Baráti szeretettel: Holcsik Szabolcs
Szép vers...
VálaszTörlésEnnek az írásnak nagyon szép a hangvétele. Több megkapó rész van benne, noha a gondolatmenet kissé darabos, fésületlen.
VálaszTörlésKedves Szabolcs, Vali és Balázs!
VálaszTörlésKöszi a hozzászólásokat.:)
Lehet, hogy a ritmusa nem egységes, darabos.
Ez egy szuszra készült, az adott pillanat érzelmei ezek. Nincs gondosan megszerkesztve,kitalálva.:)