Sir Gawain és a Vörös Sárkány cantiga V.

/Elérkeztünk az utolsó énekhez. Ha valaki szeretne egy kissé kicsicsinosított, gépelési hibáktól mentes példányt, írjon a gabesz92@lajt.hu címre és elküldöm word doc formátumban./

Héliosz aranyosan szikrázó szemét
A sziget balra fekvő párbajterére vetette,
Ami ott terült el a nyugati töve alatt,
A magos szürke öregtoronynak,
Körötte magasodott sok emelvény,
Amik a nézőknek szolgáltak lelátókként,
Hogy belássák az tágas párbajtért,
Aminek zöld füvét az idő, s a viadalok,
Már réges-rég kitaposták,
S ezért azt fűrészporral felszórták.
Malior s Gawain kíséretének tagjai
Már mind az emelvényeken ültek,
S várták, hogy a vitézek színre lépjenek.
A főhelyen ült maga Lad Diana is,
Ámbár közrefogta két zordon bugris,
Kik korábban erdőkerülők voltanak,
S úgy álltak szolgálatába a rablólovagnak,
A szép hölgyre zsarnokian ők vigyáztak.
A tér felső végében először sir Malior jelent meg,
Felvértezetten, szürke lovát ülte meg,
Láncvértet viselt tetőtől talpig,
Fegyverköpenyére festették színeit:
Vörös és ezüst színek borították ruháját,
Rombuszok adták a mintáját,
Lova hasonló lótakarót viselt.
Még nem húzta fejére acélsisakját,
Hogy megkönnyítse ellenfelével a szóváltást,
S ekkor érkezett meg hős Sir Gawain,
Családja színét hordta öltözékin:
Mintha a Nap ragyogott volna,
Mikor megvillant fegyverköpenye sárgája,
Amit láncvértje felé húzott,
S amit díszített Britannia oroszlánja,
Jelezve, hogy a lovag a király szolgája,
A királyi igazságtevésnek bajnoka.
Sisakját ő is kezében vitte,
Hogy érthető legyen beszéde.
Malior
Nyitotta száját szólásra elsőként
Jelezve, hogy övé az uradalom,
S Gawainhez intézte beszédét,
És sértést sértésre halmozott,
Hogy az biztos harcoljon becsületéér'.

"No te vékonypénzű udvari ficsúr!
Most majd meglátod ki e vidéken az úr,
Halálig küzdünk az alku szerint,
Illetve a te halálodig."
Megfelelt erre a hős Gawain:
"Hiába gyalázkodol itten,
Tiszta folttalan becsületem
Gyáva megfutamodással be nem mocskolnám,
Tudom: az én szándokaim tiszták,
S viadalban hamis az igaz lovagon
Diadalt sohse arathat, ez az Úr akarata!"
S ennek végeztével fejébe nyomta sisakját,
Aminek homlokára erősítve hordta ruhaujját
Lady Diana de Ariconnak.
Hasonlóképp cselekedett sir Malior is,
Majd ezek után a tér végeibe léptettek,
Páncélkesztyűs kezeikbe hegyes kopiát vettek,
Az vad csörtére ily formán készültek.
Mindenkinek lehelete megszegődött,
A két jó paripa idegesen vergődött,
Fejüket rázták, patáik a földet kapálták,
Majd a végeérhetetlen pillanat végén
A két lovag végre megkezdte a csörtét.
Mikor majdan a sírok megnyílnak,
Amaz utolsó napon nagy robaj közepette,
Olyan dübörgéssel dobbant a lovak lába a földre,
Hermész szárnyain száguldott a két lovas,
Dárdáikkal egymás testére céloztak,
S bizony oly hangja volt az összecsapásnak,
Mint mikor Vulcanus pörölyei kalapálnak,
Az Veres Sárkány varázsa biz' megtört,
Mikor sir Gawain lándzsája becsapódott s eltört,
Mert Malior sisakján ért célba hegye,
S a kemény acélt felrepesztette,
Miközben Malior a nyeregből kiese,
Megindult szivárogva feje vére.
"Kegyelmet adok neked, ha kéred!"
Kiáltotta Gawain a nyeregből Malior felett,
Ám az erre ekképp felelt:
"Kegyelmed nem kell soha!
Víjunk mostan emberhalálra!
Lássuk milyen vagy kardvívásba'!"
Alászállott Gawain Kincaled nyergéből,
Jó kardját elővonta övén függő hüvelyéből.
Sisakját levette, s a penge tövébe vésett
Három apró keresztet csókkal érintette,
Majd sisakját visszavette, érezte,
Hogy árasztja el Krisztus urunk ereje,
Mert az kegyes Bárány bajnokává fogadta
Ez nagy vitézi párviadalra, hogy megmutassa,
Igaz és egyetlen ura ő ez egész földnek,
S nincs hatalma semmilyen pogány szellemnek.
Ezt követően a két harcos karddal kezükben,
Egymás körül köröztek csak egyre,
Mint ahogy méhek dongják körül a méhkast.
Egyre váltogatták a vívóállásaikat,
Így próbálták kitapasztalni a másikat.
Majd végül Malior támadt elsőnek csata vágással,
Ami Gawain hosszúfarok állásban fogadott,
S innen egy ék védéssel sikeresen hárított,
Majd ellenfele kardját keresztvasáig végigvezetve
A jó keresztvassal félrelökte,
S a fogást félkardra cserélve,
A markolatgombbal fejen csördítette
Ellenfelét, aki ettől megtántorodott,
És egy a lovak által hasított göröngyben felbukott,
Ám Gawain felé érkező csapásai elől elhempergett,
Talpra kecmergett s újult erővel támadt Gawainre,
Függőhegy állásból intézett cselvágást Gawain ellen,
Aki háztetővel védett, ám Malior hátba taszajtotta
E becstelen mozdulatra lábát használva,
Ám Gawain mint ügyes macska, vállán átbucskázott,
S a támadóval szembe érkezett térdelő helyzetbe,
Aki ezt kihasználni nem késlekedett, magát reá vetette,
S villámokként cikázott a két jó acél penge,
Majd Malior egy óvatlan döfését Gawain felhasználta,
Ellenfele pengéjét lerántotta, míg ő maga felállt,
S kulcs állásból köríves vágással elmetszette Malior torkát,
Áthasítva az acélsisak alsó részén s a lánc fejvédőjén,
Torka közepén akadt meg a penge, s a Veres Sárkány
Hörögve esett össze, mikor Gawain pengéjét kihúzta,
S a kegyelemosztóval a kegyelemdöfést neki megadta.
Elvégeztetett,
A bitorló Veres Sárkány nagy bukása,
Hős sir Gawain vette rőt véredet,
Zavartalan immár Krisztus országlása,
Alleluja, hogy a Bárány győzedelmeskedett!
Folytatódhat tovább a Grál kutatása.

/Utóének/
A viadal végeztével elmenekült a latrok hada,
Egyedül csak az maradt, aki hű s jó szolga.
Lady Diána meghívta Gawaint s kíséretét,
Hogy töltsék a várban azt a nehány estét,
Amíg sir Aricon meggyógyulva vissza nem tér
Mert hős harcosok nélkül maradni fél.
Örömest teljesítette kérését sir Gawain,
S a hölggyel töltötte ideje minden percét,
A három napban, míg érezhette vendégszeretetét.
Vadászzsákmányán élt a ház népe,
S a Lady-t egyszer, a sziget köré, csónakázni vitte.
Esténként a jó vadhús lakománál,
Előadta Gawain költeményit az asztalnál,
Mely chansonok mind a Dianá-t zengték,
Szép magasztos szerelmüket így élték
Ketten,
A lovag s az úrnő ártatlanul,
Három nap s három éjen,
Betartották az illemethibátlanul,
Vigyázva és éberen,
Mert így szép a lovagi szerelem.

/Köszönöm az olvasást mindenkinek!/