Az utolsó csengetés is elhalt a nézőtéren, elcsendesedett a sustorgás és matatás, minden figyelem a színpad mázsásnak tűnő függönyeire koncentrálódott.
Lassan emelkedni kezdtek a drapériák, a zenekari árok láthatatlan sötétjéből kiemelkedett egy árva lant tétova hangja, lassan szétterülve a széksorok felett.
Mintha Orpheus szólt volna az élőkhöz az alvilág sötétjéből, tétova, félő, óvatos bizakodással, lankadatlanul keresve Euridikét.
A feltárult színpadkép egy barátságtalanul, fenyegető ellenszenvet sugárzó erdőrengeteget mutatott középen egy tavacskával.
Draskovics megbűvölten ült helyén, le sem véve szemét a képről.
Aztán hirtelen minden megváltozott. Feldörögtek a Wágneri üstdobok, mögöttük kőfalként emelkedtek a zsinórpadlásig fanfárok és vadászkürtök ellentmondást nem tűrő érces hangjai.
Draskovics megrémült, beleszédült a mindent elsodró-fülsiketítő hangorkánba, Wágner übermenschi lelkének elementáris feltámadásában.
Az érces dörgésben megjelentek lelki szemei előtt a harckocsik, az előrelendülő jobbkarok ezrei, minden, ami a birodalom.
De Wágner csak szólt és szólt, sokszorosan betöltve az épületet, jött a hatalmas és büszke hattyú, benne a gőgtől és önbizalomtól megrészegült hőssel, nagy kardjára támaszkodva, fensőbbsége mindent elsodort.
A kicsi és megsemmisült Draskovics- mire eljött a megváltó szünet-gyűrött volt, izzadt, félig süket, tíz évvel öregebbnek hatott.
Még soha nem érezte magát ennyire jelentéktelennek.
A büfében reszkető kézzel ivott egy kávét, elszívott egy cigarettát-holott nyolc napja leszokott-és a szégyentől vörös arccal kisomfordált a ruhatárba.
A ruhatáros néninek valami halaszthatatlan, és váratlan ügyéről motyogott, sietségében kabátját is menet közben vette fel.
Kedves Gyuri!
VálaszTörlésSzokatlanul rövid az írásod, de azt gondolom, hogy ez is elég, hogy értsem.Talán a villanásszerűséget akartad vele szimbolizálni, mert egy- egy emlék, élmény belénkcsap, mint a villám. Vannak az ember életében olyan nagyon rossz emlékek, amelyek nagyon mélyre vannak elásva, s hirtelen, váratlanul törnek felszínre olyan helyzetben, ahol nem is várnánk, akár egy gyönyörű színielőadáson. Jó lenne, ha az ember bizonyos emlékeket kitörölhetne, megsemmisíthetne... örülök, hogy olvashattalak újra! üdvözlettel: Jutta
Kedves Jutta.
VálaszTörlésÖrülök, hogy elolvastál.
Csak felvillantani akartam egy asszociálható pillanatot, egy ember életében, ami bárkivel előfordulhat- na.
Hát, ez a Draskovics megjárta.
gyuri